Az osztályfőnökünk egy… öreg tanárnő. Nyugdíj előtt áll, és mint már többször is írtam, ezt igyekszik szivatással megünnepelni. A gyerekek utálják. Ciki ez egy tizenéves osztálynál. Az is, hogy az ő tantárgya az egyetlen, ami enyhén szólva gyatrán megy az osztály azon részének, akik nem benyalós anyukákkal rendelkeznek.
Az én gyermekem pont beleesik ebbe a pár főbe. A napi szivatások, direkt lefele kerekítések osztályzásnál, javítási lehetőség nem engedélyezése – csak neki! -, mind-mind olyan dolog, ami a mélyről jövő anyázás kiváltó oka. Elvégre elég szégyen az, ha egy ugyanolyan szakos tanár felmenőkkel rendelkező gyerek kiborul, és benyögi, hogy elege van xy néniből, mert csak őt szivatja.
Az, hogy én ma kérdőre vontam: miért nem engedte a gyereket javítani, ha már ő sérelmezi, hogy csak kettesre mondta fel a 8 versszakos verset a gyerek (ami karácsonyi ajándékként plusz háziként volt kiadva az olvasónapló bőrbe kötése mellett, valamint sok oldalnyi tanulnivaló; az összes többi tanár nulla házifeladattal látta el őket), és rámröhögött lekezelően, hogy hát meg kell kérdezni az osztályt, hogy ő hagyta a javítást, egy dolog. (Elkönyveltem, hogy a menopauza elég erősen törhetett felszínre, más magyarázat nincs az ilyen fokú bunkóságra.)
De az, hogy a gyermekem nagy nehezen kinyögte: az adott tanárnéni taslit adott neki… Na nem, ez így már nem oké!
Megértek én mindent. Hogy öreg, fáradt, lelkileg ki van készülve, hogy elmegy nyugdíjba és muszáj utoljára akkorákat rúgni a gyerekekbe, amekkorát csak lehet. De engedtessék már meg nekem, hogy ha szabad foglalkozás közben a gyermekem nem a nyelvtan házit csinálja*, hanem rajzol, majd én lekeverjek neki egyet!
Apával ellentétben én nem rántom meg a vállamat, hogy “na és?”, hanem nyakamba fogom venni az iskolát és kiderítem, miféle jogszabály jogosítja fel ezt a nyugdíj előtt álló vénasszonyt, hogy az én gyermekemet a kezével illesse!
Igen erősen morfondírozom rajta, hogy az igazgatót vonjam kérdőre először. Nem, képtelen vagyok elfogadni, hogy valaki a nyugdíjba menetelt ezzel koronázza meg!
Micsoda dolog már az, hogy a gyerek azt mondja: “nem mondom el az igazgató bácsinak, mert x néninek úgyis mindig igaza van, megmondta, nem hisz nekem majd senki”?
És ez a jó iskola, ami különféle díjakat nyer?! Kezdem elveszíteni a hitemet az oktatásban. Ez nem pedagógushoz illő viselkedés!
*: Időközben kiderült, hogy a nyelvtan házi készen volt, gyakorolniuk kellett volna.
