A tepertő egy jó dolog. Finom, könnyű elkészíteni, a piacon méregdrágán lehet beszerezni, a pogácsa változata sem megvetendő, a túrós csusza is ezzel finom… És a sóbertnorbi is megmondta: nem a tepertő hízlal, hanem az a kenyér, amit eszünk hozzá.
Na én nekiálltam tepertőt gyártani. A mélyhűtőt úgyis üríteni kell, ott meg becsomagolva várta égető sorát a zsírnak való. Nem hagytam szomorkodni 🙂
A legjobb, legparasztosabb elkészítés a következő:
A zsírnak való disznómaradékot kb. 3×3 cm-es darabkákra vágjuk (igen, a bőrét is; az lesz a chips), egy bográcsba teszünk kb. 3-4 ek zsírt (olaj nem jó!), és alágyújtunk.
A feldarabolt disznó”hús”t beletesszük, és állandó kavargatás közepette kb. 1-1,5 órán keresztül, kis lángon megsütjük.
Köpködni fog a kisülő zsír, vigyázat! Gyerekek lehetőleg ne legyenek 2 méternél közelebb a tűzhelyhez!
Ha megpirtyant, szűrővel kiszedjük – lehet papírtörlős tányérra is, de az igazi a zománcos tál. 🙂
Ajánlatos megsózni. Aki szereti, meg is paprikázhatja. A fokhagymagranulátum sem rontja el. 🙂 Mennyei és finom, sőt, ha csak magában esszük, vagy savanyú/kovászos uborkával, négysajtos salátával vagy hasonló “szörnyűséggel”, mondhatni egészséges.
A párom is azzal fogyasztotta el 🙂 Jófajta, frissen fejt hideg, házi, zsíros tejjel. 🙂
Bocs! Egy d lemaradt!
Ja+! Ha valaki még a pogácsás tepertőt is ismeri az tényleg nagy gasztronómus lehet! Olvas el még egyszer a cikkedet!
Mellesleg a háznál vágott – perzselt – sertés bőrét meg lehet ropogtatni, a belőle készült terméken, de a vágóhídi – csak forrázott – termék bőrével nem tudsz mit kezdeni. Ezt azért a cikkírás előtt jó lett volna tudni! A “parasztos” elkészítés a levágott disznó perzselésével kezdődik.
A kommenteket olvasva, mindenki esküszik a sajátjára. Vagyis ahány ház annyi szokás. Van aki pörcösen szereti (rajta a bőre és hús darabok ) ,de van aki még krumpli nyomón is átpréseli, hogy minél vékonyabb legyen. Ízlések és pofonok! Személy szerint én minden formában imádom!!
Szerintem nem szép dolog valakit leszólni.A magyar gasztronómia amúgy sem egységes.Egyáltalán miért kell mindig utálatoskodni?
Helló! Nem állítom, hogy értek hozzá, de 25 éven át évi 2 disznót vágtunk és dolgoztunk fel, többek között töpörtyűt is sütöttünk. Nos, ez utóbbit soha sem engedtem át másnak. Nem biztos, hogy így csinálnám, ha újra kellene kezdenem. Maradnék a saját receptemnél… (Tejet soha!)
Ízlések és pofonok.Valóban a képen látható mintha kicsit meg lenne kapva.De azért jól néz ki,csak lassabban kell több zsírban kisebb hővel.A titka a türelem.És az igazi töpörtőnek meg lehet enni a bőrét.Lehet hogy fogorvos is kell hozzá,de meg lehet.
Tej is kell hozzá.
Számomra a rajta hagyott bőr – ami ön szerint “ehetetlen” – a legfinomabb az egészben. Azt hiszem, ön még nem evett igazi, frissen sült tepertőt. Ízlések és pofonok… 🙂
Az igazi finom töpörtyű nem ilyen ,ami a képen van nem is szép és valószínű nem is jó mert a rajta hagyott bőr miatt ehetetlen.Előbb meg kell érdeklődni attól aki ért hozzá ,és utána lehet közzétenni és tanácsot adni.