Miért szeretem a (házi) tepertőt?

• bopci blog
• 2016. január 31. vasárnap

A tepertő egy jó dolog. Finom, könnyű elkészíteni, a piacon méregdrágán lehet beszerezni, a pogácsa változata sem megvetendő, a túrós csusza is ezzel finom… És a sóbertnorbi is megmondta: nem a tepertő hízlal, hanem az a kenyér, amit eszünk hozzá.

Na én nekiálltam tepertőt gyártani. A mélyhűtőt úgyis üríteni kell, ott meg becsomagolva várta égető sorát a zsírnak való. Nem hagytam szomorkodni 🙂

A legjobb, legparasztosabb elkészítés a következő:

A zsírnak való disznómaradékot kb. 3×3 cm-es darabkákra vágjuk (igen, a bőrét is; az lesz a chips), egy bográcsba teszünk kb. 3-4 ek zsírt (olaj nem jó!), és alágyújtunk.

A feldarabolt disznó”hús”t beletesszük, és állandó kavargatás közepette kb. 1-1,5 órán keresztül, kis lángon megsütjük.

Köpködni fog a kisülő zsír, vigyázat! Gyerekek lehetőleg ne legyenek 2 méternél közelebb a tűzhelyhez!

Ha megpirtyant, szűrővel kiszedjük – lehet papírtörlős tányérra is, de az igazi a zománcos tál. 🙂

Ajánlatos megsózni. Aki szereti, meg is paprikázhatja. A fokhagymagranulátum sem rontja el. 🙂 Mennyei és finom, sőt, ha csak magában esszük, vagy savanyú/kovászos uborkával, négysajtos salátával vagy hasonló “szörnyűséggel”, mondhatni egészséges.