Esküvő 8. felvonás: a torta, ami nem tudom még, hogy lesz-e

Az esküvők egyik legfontosabb alapeleme a torta. Nincs mit tagadni, a násznép legnagyobb kíváncsisága ez a két dolog szokott lenni: milyen a menyasszony ruhája (és mennyire néz ki benne szuperjól), és milyen a torta. (Jelentem a fejem elülső fele inkább hasonlít a rákhoz, mint a saját színemhez. Elkezdtem a barnulás rögös útját. Mert a bányarémek versenyén egyértelműen dobogós leszek.) Én pedig évekkel ezelőtt elhatároztam, hogy márpedig az én esküvői tortám Mozart ízű lesz, az egyik, belvárosi cukrászdából véve – isteni finomat csinálnak! -, és múlt héten nagyon elszántan felemeltem a telefont, és felhívtam őket.

Ma délelőttre kaptam időpontot hozzájuk – mert az nem úgy megy ám, hogy csak bemégy és közlöd: neked ilyen torta kell, ekkorra-akkorra, és írják-foglalják-fizeted az előleget! -, úgyhogy a barátnőknek feltettem a nagy kérdést: ki tart velem? Egyikőjük jött. 🙂 Szupiii! 🙂 (Apa reakcióját hagyjuk, a legenyhébb egy házomlasztó “NEM!!!” volt arra az óvatos puhatolózásra, hogy hétfőn ráérne-e egy félórára, hogy velem jöjjön valahova. A többi válasza csak sok-sok, azaz rengeteg csillag beszúrásából állna.)

Este még a biztonság kedvéért pinkre pingáltam a karmaimat – minő szerencse, hogy tegnapelőtt tört le az egyikből egy tekintélyes darabka favágás közben, a többi részt meg utána kellett igazgatnom -, hogy na azért mégis csak adjunk már valamire, vagy fene tudja, szóval izé.

Reggel – nem akarok sok csillagot írni, így pár gondolatot kihagyok, ha nem baj – a Picimet átvittem anyóshoz, én pedig bemasíroztam, mint a cicababák a belvárosba. Barátnőstül. <3 Kocsi nélkül. Legalább nem kellett befele vezetnem. Iszonyat szörnyű marhák vannak a belvárosban kora délelőtt! Jajj, de nem szeretek olyankor vezetni!

A cukrászdában nem volt még ott, akivel megbeszéltem, hogy ott lesz.  (Egy pici fekete pont, jó, hát késhet, de ő mondta, mikorra menjek… mindegy.) Hozta a füzetkéjét, hogy akkor hogy is legyen, én pedig válaszul előkaptam a mobilomat, hogy na akkor ilyen legyen az alsó szint… ekkor pedig belém fojtotta a szót, hogy szó sem lehet róla, az ő cukrászuk ilyet nem csinál meg. Mivanbzdmg??? Tehát oké, hogy hirtelen nem tudja, meg tudnák-e csinálni vagy sem, de a kedves megrendelőnek azt mondani, hogy szó sem lehet róla?! Lényeg, hogy én magyaráztam el nekik, mi az, hogy valamilyen forma legyen a torta oldalán, azt hogyan kell feltenni oda, és miért tartom könnyebbnek egy marcipánból kivágott betű felhelyezését a tortára, mintsem egy virág kézzel való elkészítését… hát, nonszensz. Nekik az volt az újdonság, hogy van meztelen torta. (“Valami pucér torta, tehát ahogy megtöltik a krémmel, úgy van és gyümölcsöket tettek rá.”) Felvilágosítottam, hogy hogyan is működik az, hogy fogja a szikét, körbe vágja és cukorral fel lehet ragasztani a burkolatra a díszt. Amikor ezt kénytelen voltam ecsetelni, felrémlett bennem: nem biztos, hogy ezek értenek is a szakmájukhoz. Mert én nem vagyok cukrász, de azt hiszem, elég aranyos kiselőadást kanyarítottam oda nekik. Jött azzal, hogy csináljam meg rá a díszítést én, hozzam be – kiszáradt volna út közben, de nem baj -, és majd ők ráteszik. Persze! Hogyne! Egy szó, mint száz, ez a cukrászda mostanra elbukott. De nagyon. A nagyobb baj az, hogy a torta is. 🙁 (Hab a tortán: a hölgy azt mondta, hogy kérdezzünk körbe más cukrászdákat, hátha ők megcsinálják. Eddig magunktól is eljutottunk, hogy ezt kéne csinálni.)

Kész szerencse, hogy út közben véletlenül láttuk barátnőmmel a kirakatban a mézes-mázos cukrászdában kitéve azt a tortát. Amit meg is jegyzett, hogy ez kb. olyan, mint amit mi szeretnénk. Hát, majdnem. 🙂 Az, ami a kirakatban volt kitéve, airbrush-sal volt fújva, nekünk pedig nem az kell, csak a minta hasonló. Bementünk. Pont az ablakot takarította a kis csaj, aki ott volt. Mondtuk neki, hogy esküvői tortáról érdeklődnénk… és itt elkezdte szegénykém mondani az általános infókat, amikkel mostanra tisztában vagyok, hogy mi merre hány méter, és hány fő, és szelet, és izé-hozé. Nagy nehezen a szavába vágtam, hogy tudunk mindent, és ami a kirakatban van, az egyik olyan tortáról érdeklődnénk, mert hasonló a mi elképzelésünkhöz. Mobil előkap, mutogat, stb., és a csaj kibökte, hogy hol van az üzemük – a cukrászda üzemük -, oda menjünk, és mikor érdemes menni, hogy a cukrászokkal nyugisan tudjunk beszélni. Névjegykártya nálam, címmel, wazéba bepötty legközelebb, és go! 🙂 Ja, a kirakatban levő torta 150 szeletes, 75 ezer Ft-ot kóstál. De marha szuperül néz ám ki! 🙂 (Aki földim, az szerintem sejti, melyik cukrászdára gondolok…) Ilyeneket csinálnak például, vagyis ilyen fotót találtam a weboldalukon, ami egyáltalán nem egyenlő a mi leendő, reménybeli tortánkkal, de szép. 🙂

Onnan a következő cukrászdába is átmasíroztunk – a színház mögöttibe -, de ezt is inkább hanyagolnám. A hozzáértő meglepődött a kérésen, és azt mondta, éppen meg tudják csinálni, ha(!) hozom hozzá a sablont, amit tehát nekem kell elkészíteni hozzá, ők kivágják és úgy elkészítik. Mondta, hogy náluk 7 cm egy torta magassága – csak? 😮  -, és úgy kalkuláljak, valamint gluténmentes tortát tudnak csak készíteni, amibe viszont a szálló liszt belekerülhet, mert nem lisztmentes helyen készül. Kész szerencse, hogy csak enyhe a gluténérzékenységem! Viszont itt is horribilis árat mondtak egy szelet tortára, úgyhogy hiába szép és jó ez a cukrászda, meg szeletárra számolja a szalagot, amit körbe rátesznek a tortára – meg majdnem a legöregebb a városban, és ismerősöm is itt dolgozott -, nem vagyok biztos benne, hogy őket fogom választani.

Egy szó, mint száz: maradt még egy olyan cukrászda Debrecenben, ahova talán elsomfordálok. Pozitívum náluk, hogy ha a kinti cukrászdájukba megyek, akkor kevesebb benzinköltségem lesz, ha a benti, belváros-belibe, akkor pont a bejárat előtt van a (fizetős) parkolójuk. Bár, amilyen volt az ország tortája náluk…?! :/

Apának mondtam, hogy hogyan jártunk/végeztünk a cukrászdákkal. A válasza (miután valószínűleg rájött, engem mennyire megbántott a viselkedésével; de nem biztos, csak lehet, hogy rájött): az a legnagyobb baj, hogy nincs akkora formánk, hogy meg tudjuk csinálni a tortát. (Khmm, de, van.) De ha Szilvikével beszélnél, akkor biztos segítene, hogy mi is kell ezekhez. (Khmm 2: igen, Szilvikétől be fogok szerezni egy pár db merevítőt, mert legalább két szintes lesz a tortánk, de inkább három. És sejtettem, hogy az lesz a vége: vagy én csinálom meg az esküvői tortánkat, vagy nem lesz, csak valami teszkógazdaságos cucc.)

Tudnivalók általánosságban, ha esküvőd lesz:

• jó, ha fixen tudod, hogy hányan lesznek ott a vendégek közül
• az sem gáz, ha tudod, a dekoratőr – vagy ti – pontosan milyen színű dekorációt álmodtatok meg magatoknak, és azt véghez is tudjátok vinni, mert egy értelmes(!) cukrász megkérdezi. Kissé nagyon gáz, ha totál elüt a ruhátoktól és a berendezéstől a torta.
• előre jobb tudni, melyik az a cukrászda, ami a “flancos” igényeket kielégíti, tehát ha nem két marcipán rózsát szeretnétek, hanem valami mást, akkor hajlandó rátenni. (Na én ugyebár ezzel koppantam nagyot, hogy a rózsa szerinte könnyebb elkészítésű, mint egy árva kis formát kivágni.)
• nem mindegyik cukrászda csinál mentes tortákat, és a mentes sem szokott mentes lenni.
• egy tortát, ami esküvőre kell, ha teljesen “átlagos” díszítéssel szeretnél kérni, kb. egy hét elkészíteni. Ha bármi extra van rá, akkor min. 2 hét, de inkább egy hónap.
• nem két perc lesz, mire megtalálod azt a cukrászt, aki finomat, olcsót és olyan külsővel készít neked, amit szeretnél.
• több ízt érdemes választani, azaz legalább kettőt a tortánál, ha emeletes lesz. Ez pedig kb. 25 főtől felfele szokott felvetülni, mint kérdés, hogy “és melyik szint milyen ízű legyen?”
• nem rossz, ha végigkóstolgatjátok inkognitóban a kínálatot. Na nem egyszerre az összeset! 🙂
• tudakold meg, van-e olyan a vendégseregben, aki pl. dióra, mogyoróra, eperre, stb. allergiás, mert marha ciki, ha a lagzin lesz rosszul az illető!
• nem kell bűnédesnek lennie a tortakrémnek, hisz addigra már úgysem sokat tudnak enni az emberek, mire a torta előkerül! Tehát a tömör, vajas kókuszkrémet vagy a karamell&ganache-t kerüld el lehetőleg; úgysem bírjátok megenni.
• kérdezd meg előre: van-e, kell-e tortaállványt vinned, vagy azt ők adják!