Foglalkozása: disznólkodó anyuka

Ahogy érzem a saját kezemet, megvan a foglalkozásom. Igen, mint tudjuk, a disznók koszosak, büdösek. Persze csak akkor, ha nincsenek karban tartva.

Jelentem, én most már azon leszek, hogy a fullextrás dupla disznóól még jobban fullextrás és hiperszupermodern legyen. Egyelőre még nem tudom, mégis miként fogom megcsinálni, hogy az ürülékük lefolyjon, de van egy olyan tippem, hogy apával megcsináltatok egy szép kis lefolyót, és onnantól kezdve kevésbé leszek büdös kézzel.

Na nem, ganézni nem én szoktam – hivatalosan -, hanem ő. De óhatatlanul is végtermékes vagyok, mert én, a lusta, elkényeztetett nagyvárosi p*a kimegyek enni-inni adni nekik. Ami egyébiránt nem túl könnyű mulatság. Mert adott öt egész darab, kb. 60 kg/db súlyban levő, extra ugri-bugri kis röfi, akiknek legfőbb mulatságuk az, hogy ők kioldalogjanak az ajtón, amíg a hülye gazdi – én – odaönti nekik az enni-innivalót.

Nem, mi nem moslékozunk, mi saját készítésű kajával tömjük őket. Garantáltan mű-cucc mentessel, és nem is fújjuk őket a végtelenségig. Nem is teszkógazdaságos az ízük 🙂 A mi disznóinknak kérem ízük is van. A szag egyértelmű. Már a bejegyzés pötyögése közben is érződik, hogy nagyon sikeresen tudták átvágni az agyamat és kénytelen voltam a trágyás vályút fogdosni. Hogy mit csináltak? Kezdjük ott, hogy nekik két vályújuk van – még nem készült el az önetető-önitató az ő oldalukra, csak a 4+1-es bandánál van, ezek pedig az 5-ös csapat -, nem műanyagból, ergo egy cseppet nehezebb. Ezt a két vályút ők nagyon nagy egyetértésben egymáshoz passzírozták és toalettnek használták. (Köszi!) A toalettet pedig igen fejlett lakberendező érzékkel a két helyiségből álló ingatlanuk kellős, mértani középpontjára biggyesztették. Alattuk vastagon állt a végtermék. A két vályút pedig – nem tudom, hogyan – összetapasztották ezzel az általuk ragasztónak használt dologgal. (Köszi! 2)

A következő jelenet játszódott le délben, amíg apa figyelt(?) a picúrra, hogy én ki tudjak ólálkodni az ólba egy kis disznólkodás gyanánt:

1. Ajtó kinyit.

2. Nemmiccarrébb…? kezdetű mondat elhangozván a kucik döbbent röffenéssel nyugtázták, hogy én érkeztem meg.

3. Vályút megpróbáltam szétlökdösni. Lábbal. Nem sikerült.

4. Vályúhoz nyúlkálás szabad kézzel – vályú szétszedése pipa. Szag… szintén pipa.

5. Közben rájuk szólás, arrébb lökdösés ezerrel, hogy azért mégis, hát no, ne szökdössenek már kifele, mert nekik az higgyék el, nem lesz jó, ha az esőben eláznak és megfújja őket a hideg szél. Ember nyelvről disznó nyelvre még nem sikerült a mobilhoz applikációt találnom. Ehh.

6. Ajtó újra szélesre nyitása, kucik arrébb lökdösése újfent, és “hidd már el, hogy most én megyek ki, nem te, és viszem a vályúdat is magammal!” felkiáltások elhangzása szintén pipa.

7. Rövid morfondírozás a kert legelején levő csapig cipelve a vályút, hogy a mai karedzés igencsak pipa, nem kell a sörösdobozokat emelgetnem húsz percig a szobában, amikor végre elalszik a családom apraja-nagyja.

8. Kerti csap kinyitása, némileg szilárdabb, ám darabos kuci végtermék rám csapódása pipa.

9. Hogyazajóédes…! kezdetű káromkodás elmormolása a frissen gyantázott bajszom alatt szintén pipa.

10. Tök jó, hogy a múltkori nagy csomag mosóport kibontottam már használat céljára. – gondolat átfutása az agyamon.

11. Autómosó kefével belül és a fogójánál tisztára sikáltam a vályút. Persze, hogy nem fért bele rendesen, meg fából van és nem is hajlik az a rohadt kefe! Óóó, hogyaza…! Közben a Picim apa felügyelete alatt mezítlábaskodva elindult kifele, mert hát anya “Vizeeee!”-zett, és akkor A Babának ott kell lennie.

12. Csapot elzár, fogót megragad, hátracűgöl – na jó, a holnapi súlyemelgetés is pipa gondolatokkal tarkítva.

13. Ajtót kinyit, vályú behelyez, közben fél lábbal arrébb lökdösi az újfent szökni próbáló és marha mód felháborodott házi sertéseket, ajtó bezár. Huhh. Már csak két nagyon nagy vödörnyi (15 literes) adag vizet kell beborogatni nekik. Első kör pipa. Második körnél már enyhe morgolódást engedtem el, ugyanis a koszos körmükkel éppen a frissen tisztogatott és tiszta vízzel töltött vályúba tapicskoltak bele. Hogyazajóédes…! újra. De azért megkapták a második adag 15 litert is.

+1.: Apa lazán megkérdezte, ugyan miért nem tettem bele a vályút a talicskába és úgy hoztam előre? (Miért is? Talán hogy ne kelljen azt is lesikálnom.)

A kabát mosásán elgondolkodtam. De majd éjszaka mosom ki inkább. Egészen szimpla és egyszerű oka van: ma délután muszáj ganézni. Nem, én holnap egyáltalán nem akarok trágyás lenni, mert akkor péntek reggel lefúl szegény műkörmös a szagomtól. Tudniillik a disznótrágya szaga oly mélyen és áthatóan tud az ember kezébe beletemetkezni, hogy a fáraók balzsamozását végzők is megirigyelhetnék, de komolyan! Még másnap is elég erőteljes a bukéja a dolognak, és nem használ rá sem az Ultra Derm, sem a különféle svéd meg norvég meg francia gyártású, nagyon kiszáradt kézre való – tehát jó mélyen ható – és kellemes illatú kence/balzsam. A kozmetikai ipar vajon miért nem tárta még fel ennek a tökéletességét, hogy mi is az a dolog, ami miatt ennyire tartós a… mondjuk úgy: illata? 🙂

Hmm, mindenesetre én ma csak és kizárólag kanállal fogom elkészíteni az esti sütit. 🙂