Veszélyes repülőterek, amiket látni kell!

Princess Juliana International Airport – Saint-Martin
A Princess Juliana nemzetközi repülőtér messze az egyik legveszélyesebb a világon. Hírhedten rövid kifutópályája mindössze 2300 méter, ami éppen csak elég ahhoz, hogy a gépek le tudjanak fékezni. A kifutópálya korlátozott hossza miatt a nagy gépek kerekei 10-20 méterre a strand fölött szinte súrolják a strandolók fejét. A megszállott repülőgép-megfigyelők kedvenc törzshelye, köztük az enyém is. Vagyis lenne, ha végre eljuthatnék egyszer ide. Addig marad a nyálcsorgatás, hogy milyen szuper is lehet egy szál bikiniben a fejünk fölött elsuhanó repülőket fotózgatni. Hiába, én már csak ilyen lökött vagyok 😀

Tenzing-Hillary Airport – Nepál
Ez a kis repülőtér Lukla közelében, Kelet-Nepálban a Mount Everest kapuja, és ezért nagyon népszerű a hegymászók körében. Az első adrenalin löketet már leszállás közben megkapjuk. A repülőtér 2860 méteres tengerszint feletti magasságban található, és a kifutópálya mindössze néhány száz méter. A repülőtér kizárólag helikopterek és rövid fel- és leszállásra alkalmas gépek fogadására alkalmas, hisz összesen 460 méter a kifutópálya. Egy Airbus el sem férne…

Gibraltar Airport – Gibraltár
A gibraltári repülőtér kifutópályája a Spanyol határral párhuzamosan fut. A határ felé tartó főút pedig egyenesen keresztezi a kifutópályát, így az utat, valahányszor landol vagy felszáll egy gép, gondosan le kell zárni. A fel- és leszállást a kurtára szabott 1800 méteres kifutópálya nehezíti. Ennél tipikusan az Indul a bakterház c. film ugrik be: ciki, ha a bakter éppen alszik, a nagy gépmadár viszont le akar szállni 🙂

Maketane Air Strip – Lesotho
A kifutópálya Lesothóban valószínűleg a legfélelmetesebb a világon. Nem annyira a magassága (2300 méter) és extrém rövidsége (400 méter) miatt  rémálom a landolás, a pálya végén tátongó 600 méter mély szakadék is rátesz egy lapáttal. Igen, ott a kép felső felében nem kontrasztemelés van, hanem a szakadék. Amibe nagyon nem kéne belefutni…

Barra Airport – Skócia
Barra repülőtere az egyetlen a világon, ahol a gépek közvetlenül a tengerparton landolnak. Dagálykor a kifutópálya víz alatt áll, így a repülést az ár-apály erősen befolyásolja. Ha valaki késő délután érkezik, azt tapasztalhatja, hogy néhány autó a parkolóban felkapcsolt lámpákkal segíti a pilóták tájékozódását. A repülőtér gépeket csak nappal fogad. Ez nem katasztrófafotó, hanem ez tényleg ilyen! 🙂 Mint a Pongo-pongo szigetről való felszállás a Kincs, ami nincsben 🙂

Toncontín International Airport – Honduras
Hondurasban a Toncontin International Airport az egyik legveszélyesebb és legrázósabb terep. Extrém rövid kifutópálya hegyvidéki környezetben. A pilóták csak éles kanyarral tudnak ráfordulni a leszállópályára. A hondurasi kormány szeretne alkalmasabb helyet találni a repülőtérnek. De még nem talált.

Madeira Airport – Portugália
Aki Madeirára utazik, lélekben készüljön fel rázósabb földet érésre. A magas hegyek és az Atlanti-óceán okozta fekvése miatt csak speciálisan képzett pilóták vezethetik az ide érkező repülőket.

Courchevel Airport – Franciaország
A pihenni vágyók boldogan hagyják maguk mögött a repülőgépet Courchevel repülőterén. Az Alpokban 2000 méter magasan fekvő pálya mindössze 545 méter hosszú, de ez még semmi. Azon ritka repterek egyike, amelyik a helyi viszonyokhoz alkalmazkodva lejt a hegyoldalon. Csak speciálisan képzett pilóták használhatják. Hát igen… itt fut ki a gép lába alól a talaj…

Juancho E. Yrausquin Airport – Saba
Az utolsó, de nem kevésbé veszélyes a Juancho E. Yrausquin Airport. A Karib-tengeri sziget, Saba egyetlen reptere. A repülőtér körül magas hegyek emelkednek, és a pálya mindkét végén komoly esélyünk van arra, hogy a tengerben landoljunk… Ajánlatos már repülés közben felvenni a fürdőruhánkat 😉