bopciblog

Nyugisan tekergettem a kormányt, kuplung, sebességváltó, izé, és kiszúrtam valamit ott messze, jobb oldalt. Mi a fene? Tán közhaszontalanok? (Itt ennek hívjuk a sárga mellényeseket, mert értelmes munkát nem bíz rájuk az önkormányzat, csak haszontalant.) Ketten? Na nem.   Főleg, hogy a bozótosban a “Rendőrség” felirat volt kivehető. Mi a franc van már megint, most… Tovább »

Húsvéti ajándék gyanánt a dekoratőrünk írt egy üzenetet, hogy nagyon sajnálja, de le kell mondania, hogy segítsen nekünk a lagzin. Jaa, hogy pár hét múlva esküvő? És ennyivel hamarabb nincs olyan dekoratőr, aki kedves lenne és segítene? Hát… nem mondok én rá semmi rosszat, de egy pöppet rosszul esett a dolog.   Nem azzal van… Tovább »

Carlo Pedersoli iránti rajongásom egyértelmű, azt hiszem. Akik olvasnak rendszeresen, azok észrevehették 🙂 Szóval mondhatni ő adta az ihletet. Köszönöm, Charlie! 🙂 (Aki nem tudná, a Charlie az egyik leggyakoribb neve a filmekben eme, általam nagyon kedvelt színésznek. A nagylányom egyébként is visítva rohan a tv elé, ha Charlie megjelenik benne, pedig elmúlt 12 éves…. Tovább »

Tegnap sikeresen elrontották a szülinapomat. 35 éves fejjel arra kellett döbbennem, hogy igazam volt: nincs biztonság egyetlen, nyugati nagyvárosban sem.   Hogy ez honnan jön, ez a rendkívül szélsőséges dolog azon embereknél(?), akik ilyen “szakadjon szét mindenki!” felfogással bírnak? Marha egyszerű a válasz: a vallásukból. Abból a vallásból, ami sokkal fiatalabb az itt uralkodó keresztény… Tovább »

Aki nem követ facebookon, nem tudja, milyen kiscicáink voltak. (Szóval kövessen nyugodtan, akit érdekel 😉 ) De itt az egyszem, aki még él – és reméljük, meg is marad a továbbiakban. Íme pár fotó róla, hogy itt is láthassátok, mennyire cuki. 🙂 Bemutatom tehát Vakarcs Brünhildát 🙂        ... Tovább »

Nagyon sokat gondolkodtam azon, hogy egy svédasztal jellegű dolgot szeretnék létrehozni. Ma, miután bezsebeltem egy elég tetemes mennyiségű elismerést a dekoratőrünktől, nekiálltam pontos tervet készíteni arról, hogy mégis mi várható az asztalunkon.   Mert lesz egy külön asztalka, ahol incsi-fincsi dolgok leszek. A csokiszökőkút volt eredetileg tervben, de hát ugye abba valamit mártogatni is kell…. Tovább »

Azt is mondhatnám, hogy akasztották a hóhért. Mert azt kb. mostanra mindenki tudja, hogyan jártam a ruhával. (Több ezer közül a harmadik dolog, aminél csalóba futottam, pont ennél. Részletes bejegyzés itt.) Párom kijelentette, hogy na márpedig kölcsönözni NEM fogunk. Mert drága. Inkább elégedjek meg egy kosztümmel, amit hajlandó megvenni, még akár negyven ezer forintért is,… Tovább »

Azt hiszem, minden, kisgyermekes szülőnél történnek balesetek. Az én nagylányom például előszeretettel segédkezett sütni – namost ennek a hogyanja és mikéntje eléggé eltérő gondolatmenettel bírt. Ő úgy gondolta, hogy a lisztet az olajjal és a ketchuppal kell a konyha kellős közepén összekeverni, és elég felháborító voltam, hogy nem osztottam a véleményemet az övével. Időnként mostanában is… Tovább »

Egy pofonegyszerű, ám különlegesen finom receptet hoztam. Igen, megint a muffin. Vagy cupcake inkább – bár ez nincs vastagon bevonva cukros vajkrémből készült habbal.   Fő ízvilágát a maracuja és a csokipuding édessége adja, amit a joghurt és a citromlé ellensúlyozza finoman, ezt pedig kiegészíti a vaj tejszínes íze. Mindezt olyan tökéletesen sikerült ötvöznöm, hogy… Tovább »

Kapaszkodjon meg mindenki, ez egészen 30 perc alatt kész van! Tényleg! Sőt, megspékelem azzal, hogy mindössze egyetlen edény kell az elkészítéséhez. Nem kell külön főzni a tésztát, aztán leszűrni – közben megégetni a kezünket -, aztán serpenyőből átkapirgálni egy nagy tálba, amibe előtte a leszűrt és leöblített tésztát áttesszük… nem, kérem, erre az összes hadműveletre… Tovább »