Először is nagyon szépen köszönöm, minden, itt-ott reagáló, segítő ember hozzászólását, akik billentyűzetet ragadtak, hogy írjanak! 🙂 Millió hála érte! Soha nem gondoltam volna, hogy egy bejegyzésem ilyet indít el, ennyien próbálnak meg segíteni! 🙂
Most pedig jöjjön az, ami ma kiakasztott.
Találtam egy környékbeli dekoratőr céget. Nincs messze, pár esküvői fotójuk van fent interneten. Reggel 8-kor odasasszéztam – morcos anyóséknak leadva a csepp szöszimet -, hogy megbeszéljük, ő tud-e segíteni hozni székszoknyát, és tud-e fénysort hozni a hátterünkhöz. Mert én bizony tegnap vettem két darab, fehér organza függönyt (140×250 cm-est), hogy az elég lesz mögénk háttérnek, meg mögé esetleg egy kis fényvarázs, és kész. Na meg a székszoknya. Mert az kell.
Erre: szembetalálkoztam egy hasonló méretű dobozzal, ami kb. ugyanolyan dolgokkal volt telepakolva, mint amik nálam is vannak, vittem is őket. Nem örült neki igazán, azt hiszem.
Szinte mindenbe belekötött. Kezdte azzal, hogy horribilis áron akart nekem adni hátteret. Nem is olyat, mint amilyet mi szeretnénk. Ahogy elnézem, be vannak állva az ilyen dekoratőrök arra, hogy fehér függöny, rá egy-két félkör alakú díszítés, ami színes organza vagy szatén anyag, és kész. Maximum fénysort tesznek mögé. Furcsa, de mindenhol ezzel találkozom.
A mi helyszínünk viszont egy teljesen klasszikus, eredeti, retro helyszín, ahol még a fal is műanyag- és fa borítású, a padló is, neon a cső, nem pedig csillár… szóval semmi modern, semmi luxus. Ezt pedig nem veszik figyelembe. Egyetlen olyan dekoratőri munkát nem találtam a gugliban kutatáskor, hogy a háttér sima, szimpla legyen egy esküvőkor, és illeszkedjen a hely hangulatához. Vagy én vagyok ennyire dinka?
Másik igen nagy és érdekes kérdésem: a dekorációt készítők miért nem veszik figyelembe a pár kívánságát?
A dekorációs/esküvői tortát készítő cégek is tudják mit akarnak: a saját akaratukat ráerőszakolni a párra, akik nincsenek eleresztve milliárdokkal (ellentétben egyesekkel), és hiába tudják a fiatalok, hogy milyen hangulatú lesz az ő esküvőjük, a vendégség mit szeretne, ők nem akarják elfogadni, hogy merőben mások az elképzelések.
Kicsit sajnálom a hölgyet, aki ott volt. Szegény rácsapott, hogy nőből vagyok, és biztos azért van rózsaszín és vajszínű dekorációnk megvéve, mert pink mániás vagyok. Hiába mondtam, hogy nem vagyok az, egyáltalán nem vagyok oda a pink színért, csak ez az, amit el tudok képzelni később felhasználhatónak, a sötétebb színek pedig, amik vannak, nagyon sötétítenék az amúgy is kicsi teret. (Nem 6 méter a belmagasság.)
Mindenáron rózsaszín asztalközepet, csipke díszítéssel akar csinálni nekünk (miután mondtam, hogy egy darab csipke nem lesz sehol, mert párom utálja a csipkét, azon kívül tartjuk a vintage stílust), úgyhogy nagyon erősen elgondolkodunk rajta, kell-e egyáltalán nekünk ilyen dekoratőr cég. Kis világító izék maradnak 🙂 Keleties stílus is lesz, nyugati izgalommal (nem, nem a trabival megyünk; be sem lehet indítani, meg már el is adta apa), mert hát hűek vagyunk mi mindenhez, és totálisan internacionális lesz az a lagzi. 🙂
A retro vintage kb. az a stílus, ami nekünk lesz, a minimalista jegyben, szigorúan csipke nélkül. (Sokan érdeklődtek, milyen is lesz az a díszítgetés-aggatás-tortázás, csak azért mondom.)
Színvilág szerint alkalmazkodunk a “divatszínhez”, ami a rózsaszín és a vajszín egyik pasztell árnyalata, plusz a fehér és az égkék, mert a koszorús lánykák azt választották maguknak. Színkavalkád, ugye? 🙂 De ilyen lesz és kész 🙂
Mert a MI esküvőnk, ahol – elvileg – mi szabjuk a feltételeket!
Fotó: lakberendezes.hu
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: