Na igen, óvatosan hozok pár fotót. Bár tuti ki fogok kapni érte, de vagyok olyan piszok, hogy megmutatom, mi is sikeredett a filléres esküvőből. Naná, hogy olyanok a fotók, hogy dugig rokonnal (mert ők a lényegek, nem a körítés), ezért nehézkes olyat választanom, ahol rajtunk kívül más nem látszódik.
Az egyik fotó azért van idetéve, hogy lássa ország-világ, ki is az az óvónéni, aki a lehető legjobb pedagógus, és nála kedvesebb és aranyosabb nővel nem nagyon találkoztam – családon kívül. És ő az, aki a legnagyobb fájdalmunkra nemsoká itthagy minket, mert a jól megérdemelt nyugdíjas éveit kezdi.
A dekor direkt ennyi. Ugyebár nem egy dekoratőrrel kommunikáltam és végül azért döntöttünk amellett, hogy ne legyen külön, mert egyszerűen a szocretro teremhez egyáltalán nem illett a habos-babos-függönyös csoda, amit fel akartak tenni. Székszoknya sem kellett. Teljesen elvette volna a hely varázsát. Láttam fotót róla, milyen székszoknyával és háttérrel, világítással, stb. Nem szép. Nem oda illő. Így vagy ötvenezret meg is takarítottunk egyből, amit kiegészítve meg fogunk venni egy olyan dolgot, amire réges régen vágyom: az udvarra kiülős padot, asztallal együtt. (Már megvan, honnan, fel is vettem velük a kapcsolatot, mindkettőnknek tetszik, és körömrágva várom a válaszukat.)
Ugye azért valamennyire jó színészek vagyunk? 🙂 Ha már modellek nem…
Mind a hat koszorús lány a fotón van 🙂
Itt van, mellettünk a mi drága Éva nénink <3 (Vörös haj, lila kihajtós blézer)
A fotókért hatalmas nagy köszönet Matyinak, a sminkért Ibolyának, a szénaboglyám megregulázásáért Móninak, a csodaszép csokromért (rózsa, frézia, boglárka, liziantusz) Editkének, a karmomért Dórinak, a vőfélykedésért és a zenész megkaparintásáért Attilának, a ruháért a Lillynek, a gyűrűpárnáért Editnek, az egyik kupac lufiért Dani bácsinak, a másik kupac lufiért a lufiaruhaz.hu-nak, a lampionok és a selyempapír bizbaszok az aliexpressről vannak, a homok a dekorhomok.hu oldalról van rendelve. Külön köszönet jár az anyakönyvvezetőnek, hogy végig tudta mondani azt a rengeteg szépet és jót, amit a páromról felsoroltam neki (a lába meg a keze igenis isteni, a szeme tud tényleg smaragdzöld lenni, aranyló napocskával a közepén… a többi nem publikus 😀 ).
Plusz még van pár olyan ember, akinek köszönetet szeretnék mondani, köztük Mlinkovics Ildikónak, aki riasztotta a cafeblogosokat, hogy segítsenek. 🙂 Vannak még olyanok, akik írtak, hogy segítenek szívesen, tanácsot adtak. Ha nem baj, nem sorolnám fel az összeset, nem az Oscar-átadáson vagyunk. 🙂
De a legnagyobb köszönet mégis a BARÁTNŐIMNEK jár, hogy kitartottak mellettem!
(Azt hiszem, elég kevés menyasszony mondhatja el magáról, hogy varratokkal telitűzdelt ujjal ment férjhez… Ezt csak azért mondom, hogy tudják a kép nézegetői: nem szimplán lehorzsoltam az ujjamat és azért van bebugyolálva. Ugyan előtte már volt, hogy levettem a kötést, de marha ronda volt ránézni, fotón se látszódjon, be is akadt pár dologba, sőt, még be is gyulladt esküvő után pár nappal… kellett az a kötés, no! De tanulság: nem szabad nekiállni mosogatni, amíg nem 100 %-os a gyógyulás – még mindig nem tudom használni a jobb kezemet rendesen -, akkor sem, ha a mosogatógépbe be nem férő edények Magas Tátrát alkotnak már a mosogatóban, és senki nem csinálja meg helyettünk.)
Köszönöm szépen 🙂 Tényleg ez a valóság, amit leírtam, hogy ha valaki nem maximum 38-as konfekciómérettel rendelkezik, bármilyen ruhát is nehezen tud keríteni magának.
Eddig csak csendben négezettelek, olvasgattalak, de most hozzá kell szólnom: nagyon szép és csinos menyasszony voltál! nem is tudom, miért aggódtál előtte, hogy hogy fogsz ruhát kapni?
Sok boldogságot a folytatáshoz!