Mintha valami chip lenne a gyerekeimben, komolyan! Megint ott tartunk, hogy jön a védőnő, és az hagyján, hogy a feje tetején áll a gyerekszoba, de a Picim ismét a mostani időpontot választotta arra, hogy nagyonbeteg legyen. Nem csak egyszerű megfázás, nátha, stb., hanem láz is van mostanra. Egyszerűen nincs pofám felhívni a védőnőt, hogy bocs, megint beteg lett a pici kincsem, ne gyere. Kábé hatvannyolcszor csinálta eddig ezt.
A védőnőnk szerintem a háta közepére nem kíván minket, mi lehetünk a “rossz család”, mert mindig és állandóan akkor betegszik le a Picim, amikor ő jönne.
Nem, kérem, erre más magyarázat nincs, csak az, hogy egy érzékelő van benne. 🙂
Fotó: elisicon.com
A legnagyobb csemetém is eljátszott ehhez hasonló dolgokat. Pont akkor kellett neki rendszeresen lebetegedni, amikor nekem jó száz kilométerrel arrébb kiselőadást kellett tartanom egy százfős, válogatott közönségnek, marhacsinin kirittyentve, vissza pedig nem lehetett mondani a dolgot.
Középsőkém sem esett messze a fától, akarom mondani a beültetéstől, nála is rendszeres a dolog. Ahogy valahova menni kellett anyának, egyből: fáj a hasam, fáj a torkom, lázas vagyok – és be is beszélte magának, majd meg is valósította mindet.
Egy szó, mint száz: tisztában vagyok vele mostanra, hogy a gyerekeim nagyon ügyesek, és nagyon okosak, és kiválóan értenek ezekhez az anyahátráltató dolgokhoz.
Kommentek