Elmentünk epret szedni. Na nem a világ végére, csak anyósékhoz, mert náluk már beérett. Nálunk még nem.
Férj valami megmagyarázhatatlan okból kifolyólag azzal volt, hogy az a ládányi szamóca lekvárként fogja végezni. Igenám, de Picim észre vette, hogy az ott ám nagyon incsi-fincsi hami, amit ő tucatszám tud betömni a pocakjába. Jött is pár percenként, hogy “amma eepopott!” (=hamma elfogyott). Dedóvó Házirobot pedig újratöltötte a kistányért.
Így, cirka egy óra leforgása alatt nagyjából másfél-két kilónyi szamóca odalett: a Kicsim és a Picim betermelte. Nagyom is kapott belőle – amikor kijött és tudtam neki csempészni egy keveset. Mert a szamóca már csak ilyen. Kelendő fogyótermék.
Ja és tele van antioxidánssal, ásványi anyagokkal, jót tesz a bőrnek, lassítja az öregedést, kiváló vitaminforrás – na és az íze meg az illata olyan, hogy… nem, képtelenség abbahagyni az evését! 🙂
Mivel az eper fogyott, jobban is, mint kellene, muszáj volt valamit kitalálnom. Így született hát ez a különlegesen finom, nagyon gyors epres süti. (Ritkán mondom tiszta lelkiismerettel valamire, hogy finom, de ez pont beleesik abba a ritkába.)
Hozzávalók:
Elkészítés:
A cukrot kikeverjük a margarinnal és a tojással, hozzáadjuk a sóval és sütőporral elkevert liszteket, legvégül hozzáadjuk a tejet. Egy habos, könnyű tésztát kapunk, amit a kikent-lisztezett tepsibe tudunk beleönteni. A tetejére tesszük a szamócákat, kicsit bele is nyomkodjuk.
Sütőben először 175 fokon, majd 160 fokon készre sütjük – kb. 50 perc alatt. Tűpróba szükséges!
