Tini koromban volt a Bravo újság, abban pedig a folytatásos sorozatok, szerelmes regények. Szerintem sokan emlékeznek rá.
Aztán ahogy kibővült a csatornakínálat az országban, a tévében is egyre-másra jöttek be a hozéármándórikkárdók meg az rózamárijalúcsiják.
Fiatal felnőtt koromban már volt pár olyan sorozat, ami kicsit komolyabb volt, de volt egy olyan, amit hiába néztem, dunsztom nem volt róla, mit tartanak jónak benne.
És jött Ő. A kék szemű, amerikai idős fickó, aki a Nagy Almában élt, és megkérte a kezemet. (Sokszor írtam róla már, akik olvasnak rendszeresen, azoknak valószínűleg rémlik.) Ez a sorozat ott játszódott/játszódik náluk. Igazából egy kultikus sorozat – a filmet szerintem még nem láttam -, sőt, volt olyan, hogy amikor telefonon beszéltünk, mármint Ő meg én, pont ott volt mellettük, és mondta, hogy bocs, nézem, most fut előttem el a Sarah Jessica Parker. Egy kevés köze volt hozzájuk, ugyanis a fia ott dolgozott, filmes berkekben. (Ne áruljátok el senkinek, de időnként azért kukucskálom, hogy hátha meglátom Őt a háttérben! – még élve.)
Valahogy rám is rámragadt annak idején az, amit most, 35 éves fejjel fogok fel igazán, hogy az ottani, kinti élethez, egy bizonyos társadalmi szinten hozzátartozott, hogy szex és szex és… nyújork. (Mi tagadás, az Ő az tudott élni… de még mennyire?!)
Mostanában egyre többször kapom magamat rajta, hogy éjszaka a tévékapcsolgatás közben – mert hát DH (=Dedóvó Házirobot, alias én) “szereti” megvárni, hogy leálljon a mosógép és át tudjon pakolni a szárítógépbe – sok más film helyett arra a csatornára kapcsolok, ahol éppen kiírják, hogy Szex és New York.
Meg kell állapítanom, hogy öregszem, és vénülök, és bölcsülök. Ez van. Nem baj, valamit nekem is nézni kell a sok hozéármándórikkárdó helyett! 😉
https://bopci.cafeblog.hu/files/2016/05/20130815-a-szex-es-new-york.jpg
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: