bopciblog

Mindenki erről beszél, mert igaz. A focistáinknak sikerült azt elérni, amit évekig, évtizedekig senkinek: nem Magyarország vagyunk, hanem magyar nemzet. Egy nemzet, érted? Nem egy-egy ember, nem baloldali, nem jobboldali, nem liberális, nem fehér vagy cigány/roma, hanem magyar. Mindannyian egy nemzet. Nemrég átmentünk a szomszéd városba – tök jó, hogy itt két perc két település… Tovább »

Tegnap elég csúnyán leégtem, pillanatok alatt, így most én vállaltam fel a cuccokra vigyázást a Balaton partján. A többiek a vízben pancsolnak – meleg, nagyon meleg a víz! -, én pedig egy érdekes dolgon merengek. Egy sérültekből álló, gyerek csipet csapat van a mellettünk levő üdülőben. Nagyjából 10-18 év közt lehetnek, enyhe és közepesen sérültek… Tovább »

Aki kellően figyelt az előző sütinél (ennél itt, ni!), az észrevehette, hogy a leírásban több alapanyag szerepelt, mint a süti receptjében. Megvolt az oka: nem akartam túlmákozni a kiflit. Helyette rákívántam a meggyes-mákosra. Mert ez mindenféle krém nélkül is finom, piszkosmód egyszerű elkészíteni, és nagyjából pont annyi idő alatt fogy el, mint amennyi idő a… Tovább »

Van egy suli, ami – azt hiszem -, egy cseppet megnövekedett népszerűséggel bír mostantól. Rekordsebességgel terjed a videó róluk, hogy milyen jó fej az igazgatójuk, hisz nem a sima, szimpla Himnusz-Szózat hangzott el az ünnepségen, hanem egy kissé vidámabb, gyerekbarátabb befejezését szánta a tanévnek. Hatalmas respect neki! (Kedves Papp Tibor, várjuk a statisztika eredményét, mennyivel… Tovább »

A reggeli kifli egy olyan dolog, ami mondhatni kötelező eleme egy családnak. Főleg, ha aránylag nagy mennyiségű tagja van – mi speciel öten vagyunk, Mom With Five-ék konkrétan heten -, és minden anyukának előbb-utóbb fejtörést okoz, hogy mégis mi kerüljön az asztalra. Időnként mindenkit utolér, hogy elfelejtett elmenni előző este a boltba kenyérért, kifliért, és… Tovább »

Bevallom: sz*ranya vagyok. Tegnap késő este jutott eszembe, hogy basszus, barátnőék is most vittek elő-szülinapi focidrukkeres tortát a leányzó ovijába, a két leányzó közt pedig van vagy három nap különbség – mármint az ő szülinapja és az én kicsi leányzóm szülinapja közt. Ráadásul most van utoljára munkában az óvó nénink, úgyhogy nagyon előrehozott szülinapozást kell… Tovább »

Tetszenek tudni, kedves olvasók, van az a gumiszandálos cikk, ami különböző lájkvadász oldalakon továbbosztásos módban van fent. A történet rövid: szülő megveszi a gyereknek az áhított szandált, gyerek lába sebes tőle és jujj, gyorsan levetetjük a polcokról azt a fajta lábbelit, mert irgum-burgum.     Pár alap dolog viszont tisztázásra szorul: A képeken látható gyereklábra… Tovább »

A nyár beköszöntével (idestova kemény egy napja nyári szünet van) eljött az az idő is, hogy anya nem beteg – dehogynem! mikor máskor támadta volna le egy mocsok vírus, mint nyaralás előtt?! -, a lurkók pedig marhamód éheznek a házi sütire, ezért muszáj összedobni valami finomat, ami nem túl sok munkával jár, mert anyát bedöntötte… Tovább »

Felnézve az égre és beleszagolva a levegőbe… még most is emlékszem arra a telefonhívásra, amit anyósom ereszetett meg Férj felé, hogy azonnal rohanjunk, a házunkra dőlt a fa. Nagy pocakkal (kb. a 35-36. hétben jártam), nagylányt felkapva az oviból rohantunk kifele kicsinyke városkánkba. A fél rokonság összegyűlt, hogy segítsen. A kerítést, a beton tartóoszloppal együtt… Tovább »

Azt hiszem, a mi macskáink is fürdésre érettek… Ezeket a fotókat elnézve, főleg a legutolsót – és az emlékeimből előkapart cicafürdetést -, nem biztos, hogy olyan nagyon vágyom a pofijukat látni, amikor megfürdenek. Mert én gonosz gazdi vagyok, és ha büdösnek tartom őket, megmosdatom. Na nem a nyelvemmel 🙂 Mintha holnap én nagyon sürgősen el… Tovább »