Miután végeztünk a kukorica- és krumpli gazmentesítésével, feltöltésével – ez mondjuk csak a krumplira vonatkozik -, Férj lazán megkérdezte: hol a vacsora? Ehh, khmm, kint voltunk… Mindketten. Tök szuper dolog a klónozás, meg oké, hogy anya sok helyen van egyszerre, de ennyire nem vagyok szipi-szupi anyuci. 😉
Feladat adott: pillanatok alatt kell elkészíteni valami finomat, ami hús, a telepakolt asztal szélső szegletében elfér az előkészülete (értsd: tele volt pakolva tényleg), és salátához jó lesz. Mert salátakeveréket is vettem.
S ekkor jött a villámcsapás kicsinyke agyam leghátsó szegletébe: a joghurtos “pác” piszokmód gyorsan tud ízesíteni! S mivel a megfázósdi fel akarja ütni a fejét, tiszta sor volt, hogy csípős legyen – na nem nagyon, csak kicsit. 🙂
A nevet Férj adta az étekhez 🙂 <3
Hozzávalók:
Elkészítés: