Bevallom: sz*ranya vagyok. Tegnap késő este jutott eszembe, hogy basszus, barátnőék is most vittek elő-szülinapi focidrukkeres tortát a leányzó ovijába, a két leányzó közt pedig van vagy három nap különbség – mármint az ő szülinapja és az én kicsi leányzóm szülinapja közt. Ráadásul most van utoljára munkában az óvó nénink, úgyhogy nagyon előrehozott szülinapozást kell tartani.
Igenám, de Férjnél az autó, itt, eme kisvárosban a cukrászdák és más, vásárlásra alkalmas boltok, ahol torta is van – nem szeretnek sokáig nyitva lenni. Ez van, nem tudok mit tenni ellene. (Viszont aránylag csend van, és az a semmihez nem fogható illatarzenál, amit a frissen kiteregetett ruhába ivódó, a környéken kiszórt trágya okoz… felbecsülhetetlen! Tudom, a többihez ott a mastercard – de speciel nincs.)
Nagyon gyors hűtőnyitogatás után konstatáltam: kábé semmi nincs itt, amiből nagyon gyorsan lehetne tortát fabrikálni, olyat, ami krémes. Férj szerint ugyanis csak a krémes torta a torta, a többi egy kalap semmi. Plusz a gyerekek a csokitortát szeretik. Kábé nincs olyan gyerek, aki ne szeretné. Igenám, de abba ám piszkosmódon sok csoki kell – az pedig nincs itthon. Na de sebaj, összedobunk egy kakaós piskótát, a többi majd kiderül.
A kakaós piskóta pedig édesítőszerrel és cukorral készült, mert elég sok az a cukor, amit amúgy is megkapnak a gyerkőcök az ételben még mindig. Arra is gondoltam, hogy a csoki mellett nem sok gyümölcs jut a pocakjukba – hát megoldottam, rejtett módon. Igen finom lett ugyanis az a kábé harminc-negyven üveg eperlekvár, amit elraktunk idén, a legvégét pedig a múlt hétvégén. Hát… a Sacher torta lebegett a szemem előtt, de nem barack-, hanem eperlekvárral.
Hozzávalók:
piskóta:
töltelék:
tetejére:
díszítés:
Elkészítés:
Nem a legszebb, de elég sok, hozzáértő szakember állítása szerint (ovisok és óvó nénik, dajka nénik, valamint a saját gyerekeim és az én kóstolásom alapján) finomnak titulálva.
