bopciblog

Mert ha Férj úgy jön haza este 9-kor, hogy jajj, gyorsan, valami finomat, mert egekben van a gyomorsava, viszont ne legyen túl zsíros, ám laktató és jó ízű legyen a vacsora, akkor Feleségnek (ez én lennék) kötelessége Férj óhaját kielégíteni azon nyomban és olyan módon, hogy mind a húsz ujját (tíz a kezén, tíz a… Tovább »

Egy közösségi oldalon bukkantam erre az összeállításra, amit nem én készítettem, csak mulattatás céljából kerül megosztásra itt. Az, hogy kinek mi a vicces, relatív, ám ezek a fotók segítenek eldönteni: mi melyik véglethez tartozunk humor szempontjából. A képek forrása az írás alján található, a szöveg saját kútfőből kipattant elemzés, kéretik nem lopkodni! Köszönöm! Kinek melyik… Tovább »

Egy megosztott cikk miatt elkezdtem gondolkodni, hogy milyenek is vagyunk mi, magyarok. Sokan elvesztettük a reményünket az életben, a becsületességben, az emberségben. Emellett vannak olyanok, ám nagyon-nagyon kevés számban, akik még emberek tudnak maradni. Ez számomra csodálatos dolog, hogy nem veszett ki ebben a komor világban az emberség, az egymáson segítés, a becsületesség. Bár nem… Tovább »

Csütörtökön családi napot rendeztek a sulinkban. Mint az lenni szokott: slambuc slambuc hátán volt főzve, hisz a legolcsóbbnak tartják a környéken a slambucot. (Elárulom: nem a legolcsóbb, ha nincs otthon szalonna és saját tyúk meg olcsó liszt. Krumpliföld sem baj, ha van. Ha ezek nincsenek, elég sokba van egy bográcsnyi slambuc elkészítése a mai, bolti… Tovább »

Miután végeztünk a kukorica- és krumpli gazmentesítésével, feltöltésével – ez mondjuk csak a krumplira vonatkozik -, Férj lazán megkérdezte: hol a vacsora? Ehh, khmm, kint voltunk… Mindketten. Tök szuper dolog a klónozás, meg oké, hogy anya sok helyen van egyszerre, de ennyire nem vagyok szipi-szupi anyuci. 😉 Feladat adott: pillanatok alatt kell elkészíteni valami finomat,… Tovább »

Van egy olyan rendezvény eme kicsinyke városban, ami egyre nagyobb résztvevőszámmal van. Évről-évre több a jelentkező. Idén már kétnaposra kellett szervezni ezt a megmérettetést, mert annyira sok volt a versengő gyerek és ifjú. Mi vasárnap léptünk fel. Most egy másik zenekar volt a soros, nem a szokásos, így össze kellett velük próbálni. Következésképpen vasárnap reggel… Tovább »

Ha felnézel az égre, általában láthatsz ilyet. Kisgyerekként szerintem mindenki bámult felfele és megpróbálta kitalálni, vajon milyen állat bújhatott bele a felhőbe: sárkány, kisnyúl, elefánt…? Aztán anyukám mesélt, milyen volt, amikor repülőn mentek Spanyolországba meg Olaszországba. Hogy felszálltak, és mint a legfinomabb tejszínhab, olyannak képzeljem el az eget – felülről! Hogy ők majd’ beleharaptak, olyan… Tovább »

Ha az eperből sikerül olyat venni, ami megtartja sütés után is nemcsak az ízét, hanem az illatát – tehát nem vízzel és műtrágyával felfújt példány -, az már önmagában arra sarkallja a Dedóvó Házirobot fajta nőket, hogy valami finomságot készítsenek a sarjaknak. A sarjak pedig nem csak az epret szeretik, hanem a csokit, azaz a… Tovább »

Nagyon sok babonáról lehet hallani, ha valaki áldott állapotba kerül. Ráadásul hajlamosak vagyunk elhinni, mert megváltozik a hormonháztartásunk, érzékenyek leszünk, és amúgy is, minek akarnánk ártani a babánknak?!     Összeszedtem pár régi, falusi babonát, amit talán nem sokan hallottak, de a mai napig él az öregek emlékezetében – és meg is szólják a fiatal,… Tovább »

A sasról először az a szó ugrik be nekem, hogy “indián”. Aztán a múlt századi Németország, mert ott a sas benne van a birodalmi jelképben. És csak ezután jut eszembe, hogy de hát vezetés közben – szerencsére – nem egyszer találkozom sasokkal, hol fölöttem szállnak el, hol messzi távolban lehet látni őket, hogy repülnek. Csodálatos,… Tovább »