Az az elhárítás, a hülyének nézés, ami az egészségügyben van ma… hát, nem semmi!
A háziorvosunkkal kokettálva kiderült: ő még soha nem írt fel olyan életmentő pisztolyt, ami nekünk inkább lesz itthon. Mert ilyet mégegyszer nem akarok! Mindenáron le akart beszélni róla, mert veszélyes. Értem, nem hülyültem meg, felfogom, hogy az adrenalin tartalmú dolog nem játékszer, elmúltam 2-3 éves, és valamiért nem érzek ellenállhatatlan késztetést az ilyesfajta dolgok kipróbálására, csak úgy-ból.
Az, hogy egy allergia vizsgálatra akartam kapni beutalót, és közli az orvos, hogy nem adhat – miközben a kezében van a papír, amit az ügyeleten kaptunk -, hát… mit mondjak, az állam valahova a hasam alá került hirtelen. Kiderült: nem tartozik alapellátásba, hogy allergia vizsgálatra mehessen a gyerek, ahhoz először a tüdőgyógyásznak kell kimondania, hogy igen, a gyereknek szüksége van ilyen vizsgálatra. (Tehát tőled levonják a TB-járulékot, ami nem fedezi a gyereked vizsgálatát.)
A tüdőgyógyászatra lehet kapni beutalót. Pár hónapos várakozási idővel. (Hogyaza…!) Tegyük fel, rábólintanak, mehetünk vizsgálatra. Akkor vérvételt csinálnak. A háziorvos orra alá dugtam egy listát, amin szerepelt egy rakat vizsgálati mód, kupacba rendezve, hogy mi milyen összetevőkkel és mennyiért van – magánúton, kábé azonnal, nem két-három hónap múlva.
Nézett vagy kettőt. (Én is, hogy egy normál vércukor mérést 90 Ft-ért végeznek, egy kimondhatatlan nevű és összetételű, komplex vizsgálatot pedig 55 ezerért.) Aztán kibökte, hogy ha ugyan zöld utat kap a tüdőgyógyászatról, hogy mehet a vizsgálat, akkor is csak egy kupac vizsgálatot engedélyez a TB. (Tehát hogy melyik az a kupac, amiben szerepen az adott allergén, amit a gyerkőc szervezete nem tolerál, átlag 3-4 szúrásból derül ki. Ha kiderül. Mert lehet, hogy az első kupac vizsgálat elvégzése után azt mondják, hogy a gyerek makkegészséges, és biztos csak megcsípte a szúnyog, anyuka pedig “túlaggódta a dolgot”, ahelyett, hogy tovább vizsgálódnának.) Pénzben a háziorvos nagyjából 60-100 000 Ft közé tette, hogy megtudjuk magánúton a fulladásos reakció okát. Innye! Egy bankrablás talán elég lenne rá… Eszembe jutott erről az a film, aminek a John Q – Végszükség volt a címe anno. De basszus, az az USA-ban játszódik, az ottani helyzetben, nem Magyarországon!
Ja, hogy a szülő addig mit csinál, ha a gyerek befullad? Hát esetleg(!) adhat egy kúpot a fenekébe. Abból sikeresen kiköveteltem négy, azaz négy darabot. De ezt már az első jelnél adni kell neki. És ha nem ismeri fel valaki, hogy a gyerek éppen nem vizet nyelt félre, hanem azért köhög fuldokolva, mert allergiás reakciója van? Vagy nem az enyhe megfázás miatt dagad a szeme alatti terület? Esetleg nem játékból nyögdécsel és nem humorizálásból veszi sípolva a levegőt…? Belegondolni is rémes.
A dokival történt beszélgetés végén odavetettem, hogy ez azért nem a legszebb dolog, ahogy működik az egészségügy jelenleg. Mert ez kábé pont ugyanaz, mint amikor a Picimmel mentünk gyógytornára, ahogy kiderült 6 hetesen, hogy beteg. Választásunk kettő volt: vagy megvárjuk, hogy a TB-támogatott vizsgálatra és gyógytornára bekerüljön, de akkor nem biztos, hogy meggyógyul és valaha is tud mozogni, beszélni, enni-inni, járni, stb., vagy kiadunk gigászi mennyiségű pénzt és meggyógyítjuk magánúton. Ez utóbbit választottuk. Nagyjából egy évnyi, napi tornáztatás eredményeképpen szinte tünetmentes a gyerkőcöm. A picim. A főorvosnő csodálkozott, hogy ez ugyanaz a gyerek, mint akinek akkora agysérülése van a vizsgálatok alapján. Vigyáz rá a Nagyi fentről 🙂 <3 (És rettegve várjuk a harmadik születésnapját, mert az egyik, később kijövő tünet, ami az ő betegségéhez kapcsolódik, akkor körül jöhet ki.)
Az EpiPen úton van hozzánk – cirka tizenötezer forintba fog fájni -, a négy darab kúp pedig a hűtőben pihen. Én pedig rettegve figyelem a nagylányomat, amikor egy kicsit is máshogy mozdul, vagy köhint egyet, hogy mi történt, ugrani kell-e. Ja, és hogy miért is EpiPen, meg mi az? Egy életmentő dolog. Adrenalin tartalmú toll, ami alapból gyilkolási eszköz lehetne, de speciel nekünk a hétvégén életmentésre jó lett volna, ha hamarabb van a környékünkön. Hála az allergia.cafeblog.hu bloggerének, aki felvilágosított, mi is az, meg egyáltalán hova is forduljak!
Köszönöm, hogy elolvastad! 🙂
Ha tetszett, szívesen fogadom a like-okat! Ha megosztod, köszönöm szépen! 🙂 Ha szeretnél egy nagyon jó facebook csoport tagja lenni, akkor azt ITT megteheted.
Köszönöm szépen a történetet! 🙂 Igyekszünk nem hagyni magunkat – és kezdi érteni a körzeti gyermekorvos is, hogy egy nagyon makacs anyukából vagyok. 🙂 Hogy mik ki nem tudnak derülni?! 😮 Ledöbbentem. Komolyan!
Kedveseim nem tudom mért vagytok kiakadva, és mért csak a gyerekeknél az is olyan ember mint a felnőtt.
Szia! A történetet tapasztaltam a “túloldalról”, én voltam ugyanis a gyerkőc. Szomorúan olvasom, hogy a ’80-as évek eleje óta sok minden nem változott, valahogy nem sikerült haladni. Nekem iszonyatos fulladási rohamaim voltak, volt időszak, hogy hetente kellett mentőt hívni, de voltam lélegeztető gépen kórházban és újraélesztve is. Szóval nem egyszerű kis köhécselésről volt szó. (Megnyugtatásul itt közlöm, teljesen egészséges vagyok.) Sehol nem tudták megmondani, mi ez. Közölték asztma (jobb tipp nem volt). Az anyukám (aki egyébként egészségügyis volt hiába erősködött, hogy nem, ez valami más. Nem hittek neki, és meg kaptam az asztma gyógyszereket sorban. Persze nem használt. Akkor utána a még többet, még erősebbet, de az sem. Közben persze folyamatosan vittek újabb és újabb orvosokhoz, hátha végre valaki elég okos lesz. De mindenhol azt hajtogatták, hogy mi más lehetne, ha az allergiavizsgálat mindenre negatív lett?! (Na persze… por, fű, fa, cicaszőr – igen, ezekkel tényleg nem volt bajom sosem). Mígnem végre elkeveredtünk egy haladóbb szellemű dokihoz, aki azzal kezdte, hogy jó, akkor fel kell írni aprólékosan mindent, mikor vagyok rosszul. Anyám mondta nem nagyon kell, egyszerű, otthon, legtöbbször éjjel, télen sokkal rosszabb. Oké. Van vidéki rokon, ahol szoktam lenni? Van, nagyi a Balatonnál, sokszor hetekig ott vagyok. Oké. Olyankor van fulladás? Nincs, soha. Innentől egyértelmű, hogy a lakásban van valami. Hol lakunk? Bp-en, panelban. Jött egy olyan allergia teszt, ahol mindenféle vegyi anyagokat néztek, nem a szokásos dolgokat. Hát meg is lett a bűnös. Egy anyag, amit elég nagy mennyiségben tartalmaztak a szőnyegpadló-ragasztók. Elköltöztünk, fél év múlva semmi bajom nem volt. Attól eltekintve, hogy az évekig belémdiktált erős gyógyszerektől (ezt orvos mondta, hogy attól lehet) kicsit máshogy hatnak a fájdalomcsillapítók meg érzéstelenítők, mint másnak… Ezen kívül semmi. Mindenesetre egy rohadt építőipari ragasztó miatt fulladtam gyakorlatilag végig életem első 3 évét és haltam (többször is) majdnem meg. Mert senki, de senki nem volt képes olyan kreatívnak lenni, hagy megforduljon a fejében, hogy egy gyerek nem csak a háziporra vagy a macskaszőrre tud allergiás lenni. Szóval kitartás, ne hagyjátok magatokat! Meg kell nézni a legvadabb variációkat is, ha kell egyesével!
A Vegateszt azért jobb, mint bármilyen labor, mert sokkal nagyobb érzékenységgel anyagok többszörösét (százait) tudják tesztelni, gyakorlatilag mellékhatások nélkül. Magyarul nem szurkálják és karcolgatják a gyereket, csak hozzáérintgetik a mintákat az ujjához, és azt is meg tudják mondani, ha csak érzékeny valamire, de (még) nem kifejezetten allergiás. Jobbulást! O
Szia! Köszi a tanácsot! 🙂 Nem Budapesten vagyunk, de találtam egy hozzánk közeli helyet, ahol magánlaborban elvégzik a hadműveletet.
Halihó, itt egy másik nagycsaládos anya jelentkezik — féltucat dologra allergiás egyik gyermekem már megérte a 24. évét, úgyhogy sikeresnek tekintem magam… Úgy hívják a megoldást a problémátokra, hogy VEGA-TESZT. Nem 55 ezer forint, hanem maximum 10 — annál többet ne adj érte, az lehúzás!!! Ha budapestiek vagytok, Varga Zsófit ajánlom, mert ő nagyon tapasztalt, nagytudású, és nagyon tisztességes. — Sajnos a TB már sok mást sem fedez valójában, a felháborodásodat megértem, osztom, de ez van… — (Ja, és úgy sejtem, valójában nem azt akartad írni, hogy kokettáltál a háziorvossal. :D) Üdv és jobbulást! O