Az az elhárítás, a hülyének nézés, ami az egészségügyben van ma… hát, nem semmi!
Az, hogy egy allergia vizsgálatra akartam kapni beutalót, és közli az orvos, hogy nem adhat – miközben a kezében van a papír, amit az ügyeleten kaptunk -, hát… mit mondjak, az állam valahova a hasam alá került hirtelen. Kiderült: nem tartozik alapellátásba, hogy allergia vizsgálatra mehessen a gyerek, ahhoz először a tüdőgyógyásznak kell kimondania, hogy igen, a gyereknek szüksége van ilyen vizsgálatra. (Tehát tőled levonják a TB-járulékot, ami nem fedezi a gyereked vizsgálatát.)
A tüdőgyógyászatra lehet kapni beutalót. Pár hónapos várakozási idővel. (Hogyaza…!) Tegyük fel, rábólintanak, mehetünk vizsgálatra. Akkor vérvételt csinálnak. A háziorvos orra alá dugtam egy listát, amin szerepelt egy rakat vizsgálati mód, kupacba rendezve, hogy mi milyen összetevőkkel és mennyiért van – magánúton, kábé azonnal, nem két-három hónap múlva.
Nézett vagy kettőt. (Én is, hogy egy normál vércukor mérést 90 Ft-ért végeznek, egy kimondhatatlan nevű és összetételű, komplex vizsgálatot pedig 55 ezerért.) Aztán kibökte, hogy ha ugyan zöld utat kap a tüdőgyógyászatról, hogy mehet a vizsgálat, akkor is csak egy kupac vizsgálatot engedélyez a TB. (Tehát hogy melyik az a kupac, amiben szerepen az adott allergén, amit a gyerkőc szervezete nem tolerál, átlag 3-4 szúrásból derül ki. Ha kiderül. Mert lehet, hogy az első kupac vizsgálat elvégzése után azt mondják, hogy a gyerek makkegészséges, és biztos csak megcsípte a szúnyog, anyuka pedig “túlaggódta a dolgot”, ahelyett, hogy tovább vizsgálódnának.) Pénzben a háziorvos nagyjából 60-100 000 Ft közé tette, hogy megtudjuk magánúton a fulladásos reakció okát. Innye! Egy bankrablás talán elég lenne rá… Eszembe jutott erről az a film, aminek a John Q – Végszükség volt a címe anno. De basszus, az az USA-ban játszódik, az ottani helyzetben, nem Magyarországon!
Ja, hogy a szülő addig mit csinál, ha a gyerek befullad? Hát esetleg(!) adhat egy kúpot a fenekébe. Abból sikeresen kiköveteltem négy, azaz négy darabot. De ezt már az első jelnél adni kell neki. És ha nem ismeri fel valaki, hogy a gyerek éppen nem vizet nyelt félre, hanem azért köhög fuldokolva, mert allergiás reakciója van? Vagy nem az enyhe megfázás miatt dagad a szeme alatti terület? Esetleg nem játékból nyögdécsel és nem humorizálásból veszi sípolva a levegőt…? Belegondolni is rémes.
A dokival történt beszélgetés végén odavetettem, hogy ez azért nem a legszebb dolog, ahogy működik az egészségügy jelenleg. Mert ez kábé pont ugyanaz, mint amikor a Picimmel mentünk gyógytornára, ahogy kiderült 6 hetesen, hogy beteg. Választásunk kettő volt: vagy megvárjuk, hogy a TB-támogatott vizsgálatra és gyógytornára bekerüljön, de akkor nem biztos, hogy meggyógyul és valaha is tud mozogni, beszélni, enni-inni, járni, stb., vagy kiadunk gigászi mennyiségű pénzt és meggyógyítjuk magánúton. Ez utóbbit választottuk. Nagyjából egy évnyi, napi tornáztatás eredményeképpen szinte tünetmentes a gyerkőcöm. A picim. A főorvosnő csodálkozott, hogy ez ugyanaz a gyerek, mint akinek akkora agysérülése van a vizsgálatok alapján. Vigyáz rá a Nagyi fentről 🙂 <3 (És rettegve várjuk a harmadik születésnapját, mert az egyik, később kijövő tünet, ami az ő betegségéhez kapcsolódik, akkor körül jöhet ki.)
Az EpiPen úton van hozzánk – cirka tizenötezer forintba fog fájni -, a négy darab kúp pedig a hűtőben pihen. Én pedig rettegve figyelem a nagylányomat, amikor egy kicsit is máshogy mozdul, vagy köhint egyet, hogy mi történt, ugrani kell-e. Ja, és hogy miért is EpiPen, meg mi az? Egy életmentő dolog. Adrenalin tartalmú toll, ami alapból gyilkolási eszköz lehetne, de speciel nekünk a hétvégén életmentésre jó lett volna, ha hamarabb van a környékünkön. Hála az allergia.cafeblog.hu bloggerének, aki felvilágosított, mi is az, meg egyáltalán hova is forduljak!
