Van egy sofőr ismerősöm. Tulajdonképpen sok van, de ezzel az adottal a minap beszélgettem, és – nincs rá szebb kifejezés – elég erőteljes hasfájást okozott, amennyit nevettem a következő történeten:
Utas felszáll:
– Kérek egy buszjegyet!
– Azzal nem tudok szolgálni, de vonaljegyet adhatok.
– Ööö… oké. A Kölcsey Központig mennék.
– Oda nem tudok adni, csak a Hunyadi utcai megállóig.
– Ööö… – bővül a szókincs! – rendben.
– Négyszáz forint lesz – pénz és cetli gazdát cserél, üzlet megköttetett. Utas leül, hallótávolságba. Következő megállónál felszáll Másik Utas.
– Kérek egy jegyet a Nagyállomásig!
– Rendben. Négyszáz forint lesz – pénz és cetli újra gazdát cserél, újabb üzlet köttetett. Előző Utas felháborodva kérdezi Sofőrt:
– Na de ő sokkal tovább megy, miért kerül ugyanannyiba a jegy neki is???
Fotó: haon.hu
Köszönöm, hogy elolvastad! 🙂
Ha tetszett, szívesen fogadom a like-okat! Ha megosztod, köszönöm szépen! 🙂 Ha szeretnél egy nagyon jó facebook csoport tagja lenni, akkor azt ITT megteheted.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: