Komolyan mondom, megdöbbentem. Vagy én vagyok ennyire elvakult, elfogult, és csak én tudom azt, amit sokan mások nem? Történetesen egy jó hónapja került nyilvánosságra az, hogy a nagyüzemi csirketenyészetek nem teljesen emberi fogyasztásra valóként készítik a csirkéket:
Amerikai Élelmiszer- és Gyógyszerbiztonsági Felügyelet nyilvánosan is beismerte, hogy arzén található a csirkehúsban! Mielőtt fellélegeznénk, hogy hú ez Amerikáról szól… NEM! A szert sajnos Magyarországon is használják a nagyipari tenyésztésben!!!
Hogy hogyan került bele? Ételbe keverve adják a csirkéknek! Na de álljuk meg egy szóra, és nézzük meg hogy miért is! Nem nagy meglepetés!
Associated Press írása alapján a leggyakrabban használt arzén tartalmú hozamfokozó, a roxarsone serkenti a növekedést, kiirtja a parazitákat, és színt ad a baromfihúsnak. Önmagában a szer egyébként nem is lenne veszélyes, de a csirkék szervezetében méreggé alakul bomlástermékként!
/Forrás/
Konkretizálom: arzénnal – is – gazdagodunk, ha “tápos” csirkét eszünk.
Mi, mint tudjátok, egy “mini tanyát” kezdtünk el csinálni. Tehát vannak állataink, növényeink… (bogaraink is, amik lezabálták egy részét) Nem sok, de ahhoz elég, hogy legyen mit ennünk. Semmi mű-cuccal nem etetjük őket, és a permetszert is igen ritkán szoktuk használni – idén talán egyszer volt, de akkor sem erős szerrel, mint a megzabált levelek is bizonyítják.
Azért tudjuk, hogy mit eszünk, mert van egy spéci receptünk. Nem vagyunk hajlandóak bolti tápozni őket. Nekünk nem az a fontos, hogy dugig legyenek nyomva felfújó anyaggal, hanem az, hogy finom legyen a tojásuk. Képtelen vagyok levágni őket. Ha a dédi levágja, akkor le vannak vágva… igaz, lehet, hogy eljutunk odáig is, hogy én fogom vagdosni őket, ám jelenleg kábé kizártnak tartom.
Ezek szerint csak számomra/számunkra nem titok, hogy Magyarországon is olyan javító anyagokkal tömik a vágnivaló állatokat, amik betegséget okozhatnak? (Direkt nem írom, hogy okoznak, mert akkor az már irgum-burgum, bíróságra cibállak!-dolog.) Pofonegyszerű a magyarázata: a profitért mindent. Tehát ha mérgező hosszú távon a fogyasztása, ám a mennyisége sokkalta magasabb lesz a húsnak, akkor aztán baromira nem érdekli az előállítókat, hogy mi lesz/lehet a későbbiekben a fogyasztókkal. Az a fontos, hogy a termék el legyen adva.
A kucikáinknál is van egy recept, amiben nincs semmiféle fújóanyag pluszba. Mindössze kevéske szóját kapnak, valamint telente kukoricát. (Aki nem tanyás, mint mi, és fogalma sincs róla, miért, annak elárulom: a kukorica olyan energia a kuci szervezetében, amit úgy neveznek: fűtőanyag. Tehát égeti belülről, ergo télen nem kell rájuk fűteni – amúgy igen, kellene.) Mint kiderült, baromi vastag a zsírréteg így is rajtuk, már ha a 3-4 ujjnyi szalonna annak számít.
De tudjuk, hogy nem mérgezettek, nem arzénosak-ciánosak, urániummal meg rádiummal sincsenek dúsítva, kemikáliával sincsenek fertőzve. Ezáltal totálisan más ízűek, mint a bolti/húsbolti társaik.
Ismerünk vagy két embert a környékbeli vágóhidakról. Meséltek egy-két érdekes dolgot.
Lehet, hogy most hatalmas nagy titkot árulok el, de amik a boltokban akciósak, csirkék-diszók, azok a következőképpen néznek ki:
- toll alig van rajtuk, nagyrészt csak bőrük van – részint a túldoppingolás következményeként, részint mert egymást ölik, “kannibalizmus” az van az ipari csirkékben dögivel
- a kivérzést nem szokták igazán megvárni – ha a tulaj azt mondja, hogy gyorsítani kell a szalagon, akkor gyorsítani kell és punktum
- vegyszeres, festékes vízben mossák le róluk a tollfosztás utáni maradványokat, amiktől színük lesz, és azt hisszük, hogy sok kukoricát kaptak, holott…?!
- genetikailag selejtes nagyrészük – ezért is szokott olyan furcsa lenni egyik-másik példány, amit megveszünk a boltban
- a mozdulni nem bíró jószágokat vágják le – más kérdés, hogy betegség vagy annyira felhízlalt állapot miatt nem tudnak lépni, tehát fel vannak dúsítva annyira, hogy nem bírja őket a lábuk; na nekik tényleg megváltás a halál
- a kucikat a vágóhídra nem egyszer olyan állapotban viszik be, hogy hatalmas tályogok vannak rajtuk, életképtelenek, és azért kezelik őket antibiotikummal, hogy a vágóhíd átvegye őket levágásra
- ha malachús van valahol akcióban, akkor valószínűleg járvány tombolt a felnőtt állományban, vagy valamilyen ragadozó állat kaparintotta meg az oda vezető út fölötti hatalmat és elkezdte rágcsálni a süldő jószágokat – belegondolni is iszonyat… nyami, friss malachús, egy kis farkasnyállal vegyítve… brrr!
- úgy, ahogy vannak: fekáliásan (=sz*rosan) kerülnek fel a kivégzőhelyre, ott rájuk égetik a salakanyagokat, majd lemossák… így egyen mindenki bolti tepertőt!
- egyik malac sem éri meg, hogy “szerelmes legyen” és utódai szülessenek – arra van külön kitenyésztve genetikai állomány; inszeminálják őket, ugyanúgy, ahogy a csirkéket pedig keltetőben “gyártják”, és soha nem ismerik meg a szüleiket
Ezek után kérdem én: biztos, hogy olyan nagyon megdöbbentő, ha “nyilvánosságra kerül”, hogy arzénosak a csirkék, amiket megveszünk a boltban?
Köszönöm, hogy elolvastad! 🙂
Ha tetszett, szívesen fogadom a like-okat! Ha megosztod, köszönöm szépen! 🙂 Ha szeretnél egy nagyon jó facebook csoport tagja lenni, akkor azt ITT megteheted.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: