Nem is írtam még: megvan az egyik vérvétel eredménye, ami kimutatta, mi okozta a Nap Blogja bejegyzést. A háziorvos nagyot nézett, amikor az orra elé tettem a papírt, hogy ez van, tessék már nekem lefordítani azt, ami ott van, mert ugyan magyarnak tartom magamat, de nekem annyira kínaiul van az a szó írva, hogy még a Wikipédia is sikoltozott kínjában, mire kiszedtem belőle, hogy mégis mi az a dolog, ami a normál, maximális érték sokszorosa a Nagylány vérében. (Úgy, hogy nulla közelségbe került az adott allergén anyaggal, és kb. egy hónap szünet volt, amikor messziről kerültük az összes gazt, füvet, akármilyen pollent, amit csak lehet.)
Kezdte az alacsonnyal, ami csak két és félszerese volt, a sok-sok (szerencsére) negatív érték után. Azt le tudtam fordítani én is… Nagylány cseppet sem kitörő ujjongást produkált miatta, de innentől kezdve tartózkodnia kell a cicáktól. Ez van. Kicsit érzékeny rá. (Na jó, nem kicsit… nem egy tizeddel-századdal tért el az érték.) Tulajdonképpen ezt tőlem örökölte: kicsiként én is kórházban kötöttem ki, mert egyszer vendégségben az aranyhörcsöggel közeli barátságot kötöttem – éjfél körül már szirénázva rohant velem a mentőautó, negyven fok fölötti lázas állapotot generált az a kis állatka, azaz a szőre. Nos, macska mínusz. Oké. Szegény doki, azt hitte, a többi is negatív érték lesz… Majd lapozott.
Az a szem, amit láttam nála, hát… mondjuk finoman: kikerekedett.
| Ezek a laboreredmények úgy vannak készítve, hogy nem az értéket, hanem azt írja ki, mennyinek kellene lennie, és ha az alatt van a szám, akkor egy “negatív” betűkupaccal jelzik. Ha pedig pozitív, tehát annál több, akkor egy “+” jel van az utolsó előtti rublikában. |
Tehát doki rámeredt a papírra és rövid morfondírozás után kibökte: halvány dunsztja nincs róla, mit jelent az a szó, ami ott van, de hogy harmincötször annyi a mért érték, mint a normális, az gáz. Übergáz. Mert a szokásos dolgokra egyáltalán nem allergiás a gyerek. Köszi!
Jött hát a magyarázatom, hogy én ám nagyon okos anyuka vagyok, mert már elkezdtem művelődni, és a gugli az én barátom, meg a Wikipédia is, aztán bepötyögte az asszisztens azt a kacifántos nevet, ami ilyen nagyon magas értéket mutatott. Nos, annyira nagyon okosabbak nem lettünk ám. Sem ők, sem én. Viszont a doki – nem hiába van orvosi diplomája – rájött egy-két kis szavacskából – ja, latinul sem habogok -, hogy mi a gond nyitja, és hát jobb lenne a további vizsgálódás, mert ez csak úgy, magától, minden előjel nélkül nem alakul ki. Ha meg igen… nos…
Tehát most a tovább kutakodásra van TB-cetli a birtokunkban. (Ami valószínűleg az adott instrukciók miatt újból kiváltódik egy pár munkanapos, ám fizetős gyerkőcvércsapolásra…)
Emellett bezsebeltem egy rakat vállveregetést, hogy mennyire fel vagyok készülve: a kínai-latin-hottentotta nyelven írt eredmény miatt nem estem kétségbe, hanem már előre felkészültem, valamint olyan allergiás rohamra való kütymőkkel rendelkezünk, ami ritka. (Értsd: kúp és EpiPen.) Mert ezek léte ma, Magyarországon ritka. Az is, hogy Szülő felfogja, mit jelent a következő mondat: “Anyuka, most, hogy túl vagyunk az első rohamon, a következő ennél már csak erősebb lesz.” és cselekszik.
Fotó: www.doktorpalanta.hu
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: