Kezdte az alacsonnyal, ami csak két és félszerese volt, a sok-sok (szerencsére) negatív érték után. Azt le tudtam fordítani én is… Nagylány cseppet sem kitörő ujjongást produkált miatta, de innentől kezdve tartózkodnia kell a cicáktól. Ez van. Kicsit érzékeny rá. (Na jó, nem kicsit… nem egy tizeddel-századdal tért el az érték.) Tulajdonképpen ezt tőlem örökölte: kicsiként én is kórházban kötöttem ki, mert egyszer vendégségben az aranyhörcsöggel közeli barátságot kötöttem – éjfél körül már szirénázva rohant velem a mentőautó, negyven fok fölötti lázas állapotot generált az a kis állatka, azaz a szőre. Nos, macska mínusz. Oké. Szegény doki, azt hitte, a többi is negatív érték lesz… Majd lapozott.
Az a szem, amit láttam nála, hát… mondjuk finoman: kikerekedett.
Ezek a laboreredmények úgy vannak készítve, hogy nem az értéket, hanem azt írja ki, mennyinek kellene lennie, és ha az alatt van a szám, akkor egy “negatív” betűkupaccal jelzik. Ha pedig pozitív, tehát annál több, akkor egy “+” jel van az utolsó előtti rublikában. |
Tehát doki rámeredt a papírra és rövid morfondírozás után kibökte: halvány dunsztja nincs róla, mit jelent az a szó, ami ott van, de hogy harmincötször annyi a mért érték, mint a normális, az gáz. Übergáz. Mert a szokásos dolgokra egyáltalán nem allergiás a gyerek. Köszi!
Jött hát a magyarázatom, hogy én ám nagyon okos anyuka vagyok, mert már elkezdtem művelődni, és a gugli az én barátom, meg a Wikipédia is, aztán bepötyögte az asszisztens azt a kacifántos nevet, ami ilyen nagyon magas értéket mutatott. Nos, annyira nagyon okosabbak nem lettünk ám. Sem ők, sem én. Viszont a doki – nem hiába van orvosi diplomája – rájött egy-két kis szavacskából – ja, latinul sem habogok -, hogy mi a gond nyitja, és hát jobb lenne a további vizsgálódás, mert ez csak úgy, magától, minden előjel nélkül nem alakul ki. Ha meg igen… nos…
Tehát most a tovább kutakodásra van TB-cetli a birtokunkban. (Ami valószínűleg az adott instrukciók miatt újból kiváltódik egy pár munkanapos, ám fizetős gyerkőcvércsapolásra…)
Emellett bezsebeltem egy rakat vállveregetést, hogy mennyire fel vagyok készülve: a kínai-latin-hottentotta nyelven írt eredmény miatt nem estem kétségbe, hanem már előre felkészültem, valamint olyan allergiás rohamra való kütymőkkel rendelkezünk, ami ritka. (Értsd: kúp és EpiPen.) Mert ezek léte ma, Magyarországon ritka. Az is, hogy Szülő felfogja, mit jelent a következő mondat: “Anyuka, most, hogy túl vagyunk az első rohamon, a következő ennél már csak erősebb lesz.” és cselekszik.