Hogy miért utálom a hitelkártyát? Hát ezért!

Most sík ideg vagyok. Nem kicsit, hanem nagyon. Elmesélem a történetemet, hátha valaki okos tud benne tanácsot adni.

11-12 éve volt egy hitelkártyám. Fizettem havonta, rendesen, amíg volt munkahelyem. Aztán ahogy megszűnt, én szépen szóltam, hogy ez van, a hitelfedezeti biztosítás ugyebár tud segíteni, tessenek abból levonni, míg újra kapok munkát. Bank válasza: szó sem lehet róla, először vigyek be egy rakat igazolást a Munkaügyi Központtól, hogy márpedig én munkanélküli vagyok, iksz hónapja. Gyest kaptam közben, családi pótlékot is (igen, emellett kellett elmennem dolgozni), ergo semmi esély nem volt rá, hogy ilyen papírjaim legyenek. Munkaügyi Központ nézett rám hülyén, hogy mit akarok, ha kapom a gyest, akkor minek nekem munkahely. (Hmm… állami csapat mindkettő: aki a gyest és családi pótlékot adja és a MK is. Vajon miért kell nekem munkahely…?)

Nem volt miből, hát nem törlesztettem, csak jöttek sorban a telefonok, hogy fizessek, válasz: nincs miből, ha lesz, fizetek.

Következő évben lett miből, én bemasíroztam a CIB Bankba (bocs,nem érdemli meg, hogy ne említsem a nevüket), hogy csókolom, jöttem, volt egy hitelkártyám, szeretném kifizetni. Válasz: mit képzelek én? Majd ő elintézi, hogy “soha a büdös életbe nem kapsz sehonnan hitelt!”. (Ügyintézőt idézem.) Erősködtem. Nagy nehezen kibökte, hogy átadták behajtó cégeknek az ügyet, mert én ugye rossz ügyfél vagyok. Háromnak is egyszerre. Esze ágában sincs megmondani, kiknek, majd azok keresnek. Egy laza “Ezt beszoptad, kisanyám!” mondattal köszönt el tőlem. (A Debrecen, Piac u. sarki CIB Bankról van szó, sötét, hosszú hajú, fiatal hölgy(?) volt az ügyintéző, pont párhuzamosan volt az asztala a Piac u.-val, tőle balra is ült egy ügyintéző.)

Következő lépés: 7(!) évvel később közjegyzőtől levél, hogy egy ismeretlen cég közel fél milliót akar tőlem kapni 8 napon belül. Kettő közt semmi. (Nem öt percembe került kideríteni, miről van szó: 109 ezer Ft hirtelen félmillió lett. Valamitől.) Fellebbezés tizenezer Ft, és mivel már túl volt az 5 éves határon, nem érdekelt túlzottan, gondoltam csak tudnak összeadni, hogy 7+5 az 12, nem 14.

2015-ben egy végrehajtótól* kaptam levelet: azonnal fizessek neki félmilliót. Ügyvédet beküldtem, hogy magyarázza el, mi van, ugyanis anno ő is ott volt a bankban, amikor ki akartam fizetni a tartozást és nem engedték.

Ügyvédnél papírok, az összes. Ügyvéd telefont nem veszi fel, hónapokig.

Most 2016 év vége van, júliusban kaptam levelet a végrehajtótól, hogy felértékelte a lakásomat (mi van???), erre én írtam neki, hogy bocs, valószínűleg elfelejtette, de már lejárt lemezről van szó, és amúgy is, a banknak hajlandó vagyok kifizetni az eredeti összeget a bentjártamig való kamatokkal együtt, amit a kedves banki alkalmazottjuk nem engedett, mert én ilyen rendes vagyok.

Ma pedig a postaládámba bedobva egy vaskos boríték, bírósági végzéssel, hogy ők lefolytattak ellenem egy eljárást. Tudjak róla. Beleírva, hogy én aláírtam a Raiffeisen Banknak egy svájci frankos hitelt (NEM írtam alá semmit!), és ők is kérik a részüket.

Na most akkor tessék már elmondani, mi a túró is folyik itt! Az, hogy egy-két felejelentés elé nézek, alap. De hogy közben mi van itt, azt nem tudom…

*: az adott végrehajtó pont ugyanaz, akinek először bevittem egy igazolást, hogy ki van fizetve egy előző tartozás (sőt, az alkalmazottai is emlékeztek rám), majd kénytelen voltam a Végrehajtói Bírósághoz fordulni, mert ugyanazt a tartozást ÚJRA be akarta hajtani – az illetékeket, költségeket emiatt a NAV tőlem vonta le, mert ő volt szíves jelzálogot bejegyeztetni az ingatlanomra újra. Hogy mennyire végzi alaposan a munkáját? Vonja le mindenki a következtetést…