Nem tudom, miért, de most ugrott be egy történet gyerekkoromból.
A velünk szemben levő lakók cigányok voltak. Nem romák, hanem “cigányok”. Ők mondták ezt saját magukról.
Sok, utólag is felháborító dolgot műveltek (a kutyájuk, Lady bántalmazásáról kezdve a “Hogyan adjuk el a lányunkat” című fejezeten keresztül a 9 éves nevelt lány megerőszakolásán át… nagyon sok, nagyon csúnya dolgot művelt a családfő). Családfő és nagyfiú felváltva ült a börtönben kisebb lopások miatt, sőt, volt, hogy a feleségre kényszerítették rá, hogy üljön ő a börtönben. Feleség egyébként egy tisztességes, dolgos cigány nő volt, a szorgos fajtából, aki nem engedte, hogy a lányai ne járjanak iskolába.
Akkor még nem volt olyan gyermekvédelem, mint ma – ám volt András bácsi, az egyik szomszédunk. Tagbaszakadt, kigyúrt, kopasz fickó. Az arcára már nem emlékszem, meg nem ismerném az utcán, ha szembe jönne velem, de egyszer csinált egy olyat, ami után az állandó sírás, tompa puffanások, bömbölő kazettásmagnó kiváltotta zaj eltűnt jó időre.
Ez pedig a következő volt:
Átkopogott, azaz dörömbölt az ajtón, és az öreg B.-t megragadta. Sejtettük anyukámmal, hogy baj lesz – de nem erre számítottunk. Kirángatta a lakásajtón, és a korlátra fektette. Nagyjából deréktájon. Hogy pontosan mit mondott neki, azt már nem tudom, de az öreg B. elfehéredett, remegett és a csillagokat is leesküdte az égről, csak ne dobja le onnan. (Tulajdonképpen nem esett volna nagyot, csak széttört volna a beképzelt feje. Meg esetleg 1-2 bordája.)
Ettől kezdve egyáltalán nem féltem a nagydarab, kopasz, kigyúrt emberektől, mert tudtam, hogy nem bántanak ok nélkül, és általában tudják, ki a jó, és ki a rossz ember.
András bácsi állítólag rendőr is volt, kocsmát is nyitott, de hogy hova lett és mi történt vele, nem tudom. Ha magára ismer, nyugodtan jelentkezhet! 🙂 A teljes nevére, a feleségének és a gyerekének a nevére is emlékszem. 🙂
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: