bopciblog

“Nem szoktuk megcsinálni” – újabb szösszenet a mai magyar egészségügyből

Vérvételre kellett mennem. Egy jó nagy adag piros lével kevesebb csordogál bennem jelenleg.

A beutalón, azaz vizsgálatkérő lapon pirossal volt bejelölve egy sor, bekarikázva, felkiáltójellel díszítve. Feltételezem, hogy a háziorvos nem merő gyermeki kreativitását élte ki a díszítgetéssel. Ilyen papírt, mármint ily módon díszítettet még nem volt szerencsém kézbe venni. Kitüntetve érezhettem magamat.

Este nekiálltam a guglit kutatni, vajh’ milyen indíttatásból állt neki az orvos hímes tojást rajzolni a papíromra, ám egészen nulla találatot eredményezett a ténykedésem. (Kedves barát ez a gugli…)

Reggel emiatt – miután az ötven, előttem következő embert megcsapolták -, odavetettem a kérdést a laboros hölgynek

– Miért van bekarikázva ez a dolog, nem tudja-e véletlenül.

A válasza több, mint döbbenetes volt:

– XY vérkép.
– Hát, ezzel nem lettem okosabb, mit is jelent.
– Azért jelölte be az orvos, mert ugyan rajta van általában a vizsgálatkérő lapokon, de nem szoktuk megcsinálni.
– ???

Tényleg, minek is elvégezni?! Ha én nem végezném el a munkámat, nem kapnék érte fizetést. De én én vagyok, nem ők. Hát, így már értem, miért gazdagodik meg az adott cég: kapnak egy feladatot, állambácsi (=TB) kifizeti, mert megcsinálták, a valóságban pedig nem dolgoznak meg a pénzükért. Ez egy kisebb cégnél rendben is lenne (úgy-ahogy), de az emberek egészségével játszani nem a legjobb móka. Csupán trehányságból. Mert “nem szoktuk megcsinálni”.

 

A kép csak illusztráció!

A kép csak illusztráció!

Kommentek

Hozzászólás jelenleg nem lehetséges.

Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az nlc-re!