Hogy miért? Talán mert sokkal finomabb, árnyaltabb, amit anno forgattak, mint a mostani, korunk beli filmek, sorozatok. Most nem tudunk olyan csatornára kapcsolni, ahol nem a művért nyomják az arcunkba, hektoliterszámra, nem robbantanak, gyilkolnak bestiálisan kegyetlenül.
A régi krimikben, történetesen az angol változatokban egy már-már kedves, finom, visszafogott történettel találkozunk, udvariassággal, stílussal, olyan dologgal, ami manapság ritka (például, hogy a nőket előre engedik az ajtón), és van történet, ami kedves, kellemes, mondhani fogyasztható.
Egy pár bögre forró teával és némi rágcsálnivalóval (mondjuk ilyennel) szuper megoldás a mostani, hűvösebb, hidegebb estékre bekuckózni a laptop/tablet elé és nézni, egyszerűen belebambulni a képernyőbe.
Most például a Minden lében két kanál c. sorozat elé kuckóztam be. A favágáson-behordáson, valamint a negyven-ötven kilós szeneszsák előrecipelésén túl vagyok, be is gyújtottam, jószágok ellátva, sőt, Férj is kapott vacsorát, a gyerekeknek is vettem – urambocsá’! – gumicukrot, a teám is hűl, úgyhogy miért ne lehetne nekem is pár olyan “magányos” percem, amikor a drágáim odabent civakodnak, és nem szólok közbe!, miközben megpróbálok a történetre koncentrálni. Senki ne kérdezze meg, miről is szól pontosan az előző rész, mert bizony fogalmam sincs, csak bambulom, nézem, és… köszönöm, jól érzem magamat. 🙂
Hogy miért erre esett most a választásom? Fogalmam sincs igazából. Benne szerepelt az előző kvízemben, az egyik főszereplője magyar származású, és imádom, ahogy Sztankay István hangján szivatják egymást, amolyan régimódi, előkelő módon. 🙂
Fotó: www.allocine.fr
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: