A karajt mindenki szereti. Mert aránylag sovány hús és íze is szokott lenni. Ha pedig nincs, akkor csinálunk neki 😉 A gombával volt tele a reklámújság, Férj rá is csapott, hogy márpedig ez kell, ilyet is vegyek, olyat is, és majd így-úgy csináljam meg (süssem, főzzem, rántsam, stb.), mert ő szereti ám a gombát. Igen? Mióta?
A gyerekek viszont nem rajonganak a gombáért. Fene tudja, miért, talán mert ők is úgy jártak a oviban, suliban, hogy elég ehetetlenül zsíros, paprikás, keserű gombalevest kaptak – én pl. így jártam, akkor utáltatták meg velem a gombát; anno a szoc-korszakban a gombakrémlevesről vagy gombás karajszeletről mint létező ételről csak álmodozni mertek a konyhás nénik, meg nem csinálhatták -, én viszont finomra is meg tudom szerkeszteni-mütyürgetni. És így, nem odaégetett, keserű paprikaporral készítve szeretem is.
Isteni, krémes, gombás karaj masnitésztával
Hozzávalók 4-5 főre:
- 2-3 ek olaj vagy 1 ek zsír
- kb. 5 dkg füstölt szalonna apró kockákra vágva
- 10 szelet karaj
- 40 dkg csiperke gomba szeletelve (nem konzerv!)
- 2 kis doboz (175 g-os) tejföl
- 2 ek búzafinomliszt
- ételízesítő, só, fokhagymagranulátum, őrölt fehérbors, tárkony
- 2,5 dl murci (lehetőleg fehér)
- 1 csomag masnitészta
Elkészítés:
- Előveszünk egy jó nagy serpenyőt, beleöntjük az olajat/zsírt, majd üvegesre hevítjük benne a füstölt szalonnát. A vékony karajszeleteket megfuttatjuk ezen a füstölt ízű zsiradékon. Ha mindkét oldala fehér, félrehúzzuk a serpenyőben.
- A gombát beletesszük, megdinsztoljuk. A tárkony kivételével az összes fűszert hozzáadjuk, összekeverjük, lefedjük, kis lángon pár percig hagyjuk a saját levében. Hozzáadunk egy nagy bögre vizet, újra lefedjük.
- Közben a tésztát feltesszük főni.
- A húst és a gombát nyakon öntjük a murcival*, újra lefedjük és kb. 25-30 percig kis lángon főzzük. A tejfölt és a lisztet simára keverjük, csipetnyi sóval és a tárkonnyal ízesítjük, és folyamatos keverés mellett hozzáadjuk a húshoz, majd legalább 5 percig fedő nélkül főzzük.
- A kifőtt tésztával tálaljuk.
*: A murci az a fajta must, ami nem fogyott el és erjedésnek indult. Tehát már nem must és még nem bor. Valahol a kettő közt. Akinek nincs a hűtőben – miért lenne, ha nincs szőlőskert a környéken? -, annak az édes, fehérbort tudom ajánlani, fele-fele arányban hígítva a fehér szőlőlével. Én fehér murcit használtam, tehát fehér, muskotályos szőlőből készült, erjedő mustot. Az édessége és a savtartalma miatt ad egy különleges ízt az ételnek.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: