<?xml version="1.0" encoding="UTF-8" ?><oembed><version>1.0</version><provider_name>bopciblog</provider_name><provider_url>https://bopci.cafeblog.hu</provider_url><author_name>bopci blog</author_name><author_url>https://bopci.cafeblog.hu/author/civisnoegyletfreemail-hu/</author_url><title>Elkééééékülniiii... szabad! Avagy a Kék kekszcsiga</title><html>Pár napja valamiért az jutott az eszembe, amikor eltörtem a kezemet. Meg az általános iskolás tesitanárom. Vagyis az öreg. A K. Ferenc. (Nem merem kiírni a nevét, hisz azért vannak személyiségi jogai - még akkor is, ha már valószínűleg alulról szagolja az ibolyát.) Ő szivatott minket mindig azzal, amikor futás volt vagy hasonló, hogy ugyebár &quot;Elkészülni, vigyázz, kész, rajt!&quot;-ra kellett indulni, ő pedig azt mondta, hogy &quot;Elkééééékülniiii nem szabad!&quot;. Namost ha mindenki egyszerre készül rá az indulásra, akkor persze, hogy egy-két gyerek kiborul a sorból. Akkor pedig nevetés volt. Meg hát gyakorlatilag megszégyenítés, hogy hihi, bedőltél a viccnek. Egyébként a Feri bácsi egy alkoholtól és cigitől messziről megérezhető, öreg tesitanár volt. Így utólag, felnőtt fejjel azért egy-két dolgot elmagyaráznék neki, hogy mit lehet és mit nem lehet csinálni a gyerekekkel... Na mindegy. Szóval nem volt egy szuper tanár. Az is hozzátartozik a dologhoz, hogy nagyon jól tudta: anyukám cukorbeteg volt. De amikor felállítottam szándékomon kívül az iskola - szerintem - azóta is meglevő rekord távolugrását és eltörtem a kezemet vele, felhívta anyukámat és annyit mondott szó szerint a telefonba: &quot;Ne tessék aggódni, anyuka, a gyereket most teszik be a mentőbe.&quot; Na kössz! Ki az a szülő, aki erre a mondatra nyugodt tud maradni??? Én azon csodálkozom, hogy szegény anyukám nem kapott ott helyben és azonnal szívinfarktust. Na de tény, hogy valamiért folyamatosan a hangja járt a fejemben, miközben &quot;alkottam&quot; a csigát, amit mindjárt megláttok. Szóval elkékülni szabad! :)
&lt;h1 style=&quot;text-align: center&quot;&gt;&lt;strong&gt;Elkékülni szabad - Kék kekszcsiga&lt;/strong&gt;&lt;/h1&gt;
&lt;em&gt;Hozzávalók:&lt;/em&gt;
&lt;ul&gt;
	&lt;li&gt;120 g vaj&lt;/li&gt;
	&lt;li&gt;200 g kristálycukor&lt;/li&gt;
	&lt;li&gt;1 mk vajvaníliaaroma&lt;/li&gt;
	&lt;li&gt;1 mk rumaroma&lt;/li&gt;
	&lt;li&gt;80 g kókuszreszelék&lt;/li&gt;
	&lt;li&gt;350 g liszt átszitálva&lt;/li&gt;
	&lt;li&gt;1 mk szódabikarbóna&lt;/li&gt;
	&lt;li&gt;1 késhegynyi sütőpor&lt;/li&gt;
	&lt;li&gt;1 tojás&lt;/li&gt;
	&lt;li&gt;1 mk kék ételszínezék (folyékony)&lt;/li&gt;
	&lt;li&gt;csipetnyi só&lt;/li&gt;
	&lt;li&gt;1/2 citrom héja (opcionális, de nem rontja el)&lt;/li&gt;
&lt;/ul&gt;
&lt;em&gt;Elkészítés:&lt;/em&gt;
&lt;ol&gt;
	&lt;li&gt;A vajból, cukorból, ízesítőkből (kókusz és ételszínezék kivételével) egy masszát gyúrunk, amit elfelezünk.&lt;/li&gt;
	&lt;li&gt;Egyik feléhez 1 mk lisztet és az ételszínezéket adjuk, a másikhoz a kókuszreszeléket és masszává gyúrjuk.&lt;/li&gt;
	&lt;li&gt;A két masszát kilapogatjuk (nem fontos nyújtófával), egymásra helyezzük és feltekerjük.&lt;/li&gt;
	&lt;li&gt;Legalább 1 órán át a hűtőben pihentetjük!&lt;/li&gt;
	&lt;li&gt;A sütőt előmelegítjük 200 fokra és egy tepsibe sütőpapírt teszünk, majd ebbe a fél ujjnyira vágott csigakarikákat, és kb. 15 perc alatt megsütjük őket.&lt;/li&gt;
&lt;/ol&gt;
&lt;a href=&quot;https://bopci.cafeblog.hu/files/2014/10/kekcsigabsm.jpg&quot;&gt;&lt;img class=&quot;aligncenter size-large wp-image-1128&quot; src=&quot;https://bopci.cafeblog.hu/files/2014/10/kekcsigabsm-600x450.jpg&quot; alt=&quot;kekcsigabsm&quot; width=&quot;600&quot; height=&quot;450&quot; /&gt;&lt;/a&gt;</html><type>rich</type><thumbnail_url>https://bopci.cafeblog.hu/files/2014/10/kekcsigabsm-150x150.jpg</thumbnail_url><thumbnail_width>150</thumbnail_width><thumbnail_height>150</thumbnail_height></oembed>