<?xml version="1.0" encoding="UTF-8" ?><oembed><version>1.0</version><provider_name>bopciblog</provider_name><provider_url>https://bopci.cafeblog.hu</provider_url><author_name>bopci blog</author_name><author_url>https://bopci.cafeblog.hu/author/civisnoegyletfreemail-hu/</author_url><title>Nálam is borul a bili</title><html>&lt;p&gt;&lt;strong&gt;Mint már egy másik, kedves &lt;a href=&quot;http://www.koloknet.hu/iskola/miert-az-utolso-hetekre-kell-idoziteni-az-osszes-szamonkerest/&quot; target=&quot;_blank&quot;&gt;bloggertársamnál&lt;/a&gt;, nálam is kiborulás van a köbön. Lényeg: a nagylány ugyebár előkelő, művészeti iskolába jár. Néptánc szakirányba. Alsó tagozatos. Ma megvolt a nagy-nagy művészeti záróelőadás (értsd: szülők belépődíj ellenében megnézhetik a gyerek tudását a színpadon, kötelező ott lenni, támogatni az iskola művészeti alapítványát, valamint meg kell venni legalább 5 db tombolát, amin agyonhasznált, teszkógazdaságos selejt termékeket sorsolnak ki, a &quot;csókos&quot; szülők gyermekeinek).&lt;/strong&gt;&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;Az előadás csak fél 5-kor kezdődött, de a gyerekekért 1 órakor menni kellett a suliba - pont alvásidőben a picinek, szuper! következésképp előre borítékolható volt a hiszti -, vissza kellett vinni beöltözve negyed 5-re. Igen, árnyékban volt 30 fok, a gyerekeknek pedig több réteg ruhában, nylon harisnyában kellett túraútvonalat tenni a belvárosig. Árnyék nuku, mert hát az okosok az önkormányzatnál az összes fát kivágták, ami létezett az utcákon, így mostanra ez a kisváros egy sivatag és betondzsungel keveréke lett.&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;Tehát a gyerek ebéd után elindult a szülővel vagy anélkül haza, tusolni, hajat mosni, hajat csináltatni, átöltözni, sminkelni, stb., és nem volt ideje házi feladatot csinálni. A műsor elvileg este 7-kor véget ért. A szünet csúszásából már lehetett következtetni rá, hogy a vége is csúszni fog. Az este 7 helyett elmúlt 3/4 8, mire lejöttek a színpadról. Mert ugye a végén - szintén kötelezően - össze kellett állni csoportos éneklésre. Ami nagyon szép és jó, de a gyerek fáradt, túl van pörögve, és házi feladat még mindig nincs elkészítve.&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;&lt;a href=&quot;https://bopci.cafeblog.hu/files/2015/06/fáradt-gyerek.jpg&quot;&gt;&lt;img class=&quot;aligncenter&quot; src=&quot;https://bopci.cafeblog.hu/files/2015/06/fáradt-gyerek.jpg&quot; alt=&quot;&quot; width=&quot;400&quot; height=&quot;266&quot; /&gt;&lt;/a&gt;&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;Sőt, mi, a hülye szülők azt hittük, a tanár legalább nem ad holnapra házi feladatot. Hazaér a szereplésben/vizsgázásban elfáradt harmadikos gyerek, lerogy fáradtan, kipirulva, elkezdi mesélni az élményeit csillogó szemmel (:)), eszik-iszik, fürdik, és kiderül, hogy ja, még olvasni valója is van, írásbeli házi is van, és még egy összehasonlító elemzést is kell csinálnia másnapra, mint &quot;szorgalmi házi&quot;. Mert ha nem csinálja meg kézzel írva, előadva, karikás szemekkel, latin nevekkel zsúfolva holnap az egész osztály előtt, bizony irgum-burgum lesz, és felejtse el a kétes jegynél a felfele kerekítést. Egyébként is, a gyerek miért nem készítette már el előre, mielőtt kiadta a tanár néni a szorgalmi házi feladatot? (Talán nem gondolatolvasó? Öreg hiba. Egyes, ülj le, fiam!)&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;Dedóvó Házirobot persze hirtelen guglizásba kezd, ahogy kijön a zuhany alól, ahova ijedten pislogva ment utána a gyerek, hogy &quot;anya, ezt holnapra kéri Irénke néni!&quot;, mert a rozmár és a fóka összehasonlító elemzéséről hirtelen se köpni, se nyelni nem tud, hogy mi az ördögöt is akar a kedves tanárnő. Amellett, hogy azon morfondírozik: vajon a szemtelenség, a pofátlanság vagy a pusztán szivatási vágy túltengése bukkant elő újfent az illető pedagógusból. Apa persze azt mondta, hogy jó, hát akkor innentől kezdve a gyerek nem megy fellépésre. Pedig a gyerek nagyon szereti a néptáncot - szuperkedves &quot;edzője&quot; van -, olyan trillázásokat meg sikkantásokat kivág, hogy csak lesek, echte évtizedes kóristasággal a hátam mögött - khmm, kijavított a drága szentem, hogy ő csujjogat, nem trillázik meg sikkant -, és ez a mai fellépés egyébként is kiemelten fontos, vizsga volt, és kötelező. A tanár hozzáállásáról pedig nem a gyerek tehet.&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;Mert mi is ugrik be hirtelen a rozmárról és a fókáról? Szégyen vagy sem, biológus nem vagyok, ez tuti. Persze amellett, hogy meg tudom különböztetni a (ló)darazsat és a méhet, meg tudom, hogy mindkettő tud csípni. Tehát az egyik barnás, a másik inkább szürke. Az egyiknek van kiálló agyara, a másik inkább a cet szájában szokott kikötni borjú korában - amiről nem egy lélegzetelállító felvétel készült, és egyiket sem vagyok képes igazán végignézni a mai napig, dühöngő- és sírásrohamok nélkül. Aztán Dedóvó Házirobot nekiáll diktálni, hogy &quot;Írd le szépen, diktálom. Rozmár, kettőspont...&quot;, de amikor a 10. sor után a gyerek annyira fáradt, hogy az agyar két r-rel íródik, és háromszor is visszakérdez, hogy akkor most hol jártunk, mit írjon le, a vemhes pedig terhesként jelenik meg a papíron - na itt már abszolút borul a bili. És ekkor elmúlt este 11 óra. Az én csodaszép nagylányom pedig még csak harmadikos! Nem robot ő, hogy amit mondok, azaz próbálok a fejébe verni éjnek évadján, azt be is magolja és hibátlanul visszaadja az &lt;i&gt;Odobenus rosmarus&lt;/i&gt;t&lt;i&gt; &lt;/i&gt;meg társait. Arról nem is beszélve, hogy nem latint, hanem angolt tanulnak.&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;De most mi az ördögöt csináljak? Én nem írhatom le helyette - a kézírása utánozhatatlan; a tanár néni pedig már megtanulta, hogyan ír a gyerek -, viszont ha felkeltem 5 órakor, hogy befejezzük a fóka elemzését, kipihent nem lesz az agya, helyesírási hibákkal pedig telve lesz a fáradtságtól félig alvó gyerektől származó írás. Ez pedig megint nem elfogadható a tanár néni szerint. De akkor mondja már meg nekem valaki, mi a fenéért kell ilyen háttérinformációk tudatában egy felsőoktatás szintjén levő elemzést írnia a gyereknek! Tanév végén! Mondja meg inkább a tanár, hogy nem hajlandó javítási lehetőséget adni ennek a gyereknek, mintsem rákényszeríti egy olyan dologra, ami ép ésszel és logikával is végiggondolva kivitelezhetetlen! Vagy a fellépés előtt-alatt a gyerek majd laptopot nyitogat, okostelefont búj és jegyzetel a zsivajban? Így gondolkodik egy tanár? Aki ráadásul sok évtizede tanít. Miért kell a tanulás örömét elvenni a gyerektől?&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;&lt;img class=&quot;aligncenter&quot; src=&quot;https://bopci.cafeblog.hu/files/2015/06/kisgyerekiphone.jpg&quot; alt=&quot;&quot; width=&quot;620&quot; height=&quot;340&quot; /&gt;&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;Gyereknap elmúlt, értem én. Tehát most újra a komoly, nagyon fontos tudásnak kell érvényesülnie. Ám közben odakint verőfényes napsütés van, árnyékban 30 fok, a gyerekek pedig annyira le vannak szívva agyilag, hogy a zombi hozzájuk képest egy ép ésszel bíró lény... ez, mindez ezek szerint nem érdekli az adott tanár nénit. Szép! :/&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;&nbsp;&lt;/p&gt;</html><type>rich</type><thumbnail_url>https://bopci.cafeblog.hu/files/2015/06/fáradt-gyerek-150x150.jpg</thumbnail_url><thumbnail_width>150</thumbnail_width><thumbnail_height>150</thumbnail_height></oembed>