1.0bopcibloghttps://bopci.cafeblog.hubopci bloghttps://bopci.cafeblog.hu/author/civisnoegyletfreemail-hu/<h4>Az úgy volt, hogy bejöttem a tyúkoktól, és még felöltözve feltettem főni a vizet teának, hogy mire a gyerekek hazaérnek, meghűljön iható hőmérsékletűre. Aztán lehajoltam, hogy a földön levő szennyest felvegyem, ugyanis már a következő adag ruha volt soron. A cicákat a mosás indítása után akartam ellátni. A kutyákat is.</h4> <p> </p> <p>Hogy hogyan, nem tudom, de meglökhettem a zsinórt, és valami nedveset éreztem a hátamon. Nem tudtam hirtelen, mi lehet az. Majd egy egyre melegebb érzés, ami a forróba csapott át. És terjedt. Pár másodpercbe beletelt, mire rájöttem: rámborult a forróvíz. Ezzel a felismeréssel együtt vagy három igen csúnya mondat hagyta el a számat.</p> <p>Naná, hogy pontosan akkor akadt be a vastag pulcsimon a zippzár, amikor nagyon gyorsan kellett volna letépnem! Ki más járna így, mint én?!</p> <p>A tükörbe lestem gyorsan, mégis mi történt a hátamnál. Aztán elcsoszogtam a fürdőszobába, hétrét görnyedve, ott - nem lévén más - lekaptam a törölközőt, hidegvízzel átitattam és nyomtam a hátamra. Majd fél perc múlva újra. És újra. Nem is tudom, nagyjából 10-15 perc legalább eltelt, míg én félpercenként cserélgettem a ruhát magamon. A cipőt és a nadrágot képtelen voltam leszedni magamról, lévén mozdulni sem igazán tudtam. Azt éreztem, hogy ott is felettébb meleg az időjárás, de az semmi nem volt a hátamhoz képest.</p> <p>A telefonomat nem láttam sehol. Szuper, még szólni sem tudok senkinek.</p> <p>Gyors logisztikát csináltam, mert ki kellett számolnom, fél perc alatt mit tudok csinálni, meg vissza tudok-e menni a hidegvíz alá. Nem sokra jutottam... Így hát a laptophoz mentem és bepötyögtem nagy nehezen - kar mozdítása nélkül nehéz ám pötyögni! - az üzenetet Férjnek, hogy jöjjön haza. Férj nem reagált. Az én hátam pedig egyre jobban égett, fájt.</p> <p>Megláttam a fotónyomtató masinán a telefont. Felkaptam, be a fürdőszobába, hidegvíz, kéztörlés, hívásgomb. Elfojtott hangon - mert ugye nem kiabálunk a telefonba - közöltem Férjjel, hogy <del>qrva</del>gyorsan jöjjön haza, nem tudok érte menni. Nem értette a dolgot, egyből jött azzal, mégis hogy gondolom, hogy ő eljöjjön a munkahelyéről, az autó nálam van, mégis hogy jönne ő el, stb. (Igen, tudom, utólag rájöttem, hogy a menőket kellett volna riasztani, akik be sem tudtak volna jönni a kapun, hisz zárva volt, a kutyák nem csípték volna, ha beugranak a kerítésen, én pedig ki nem tudtam menni az ajtón, főleg, hogy felül semmi nem volt rajtam a vizes törölközőn kívül. Ja, és nekem kellett volna a gyerekeket és Férjet összeszedni oviból-suliból-melóhelyről.) <del>Na igen, nem akart jönni. Aztán</del> Férj csak megjelent egy idő múlva.</p> <p>Barátnőimnek mutattam közben, mi történt - azt hiszem, megijedtek -, egyből harmad fokúnak tippelte egyikőjük, aki egészségügyis ráadásul. Kizártnak tartottam, igazából úgy voltam vele, hogy mivel egy-két helyen csak(?) lejött a bőröm, fekete sebszéllel, annyira égett meg, és piros volt a fél hátam, ráfújunk sprayt, és meggyógyul. Na ezzel a feltevéssel sem Férj, sem a barátnőim nem értettek egyet.</p> <p>Férj leadta anyóséknak a gyerekeket, és segített felöltözni úgy-ahogy, legalább valami legyen rajtam. A félpercenkénti vizesruha-cserélgetés maradt. Mondtam neki, hogy úgy menjünk, hogy nekem félpercenként cserélni kell a ruhát a hátamon. Vita nincs. Hát, nem cseréltük... De legalább hideg levegőt fújatott rám. :)</p> <p>Nagyon furcsa dolog derült ki számunkra. Debrecenben - Hajdú-Bihar megye - ugyebár a Kenézybe kell menni minden balesettel. Ott végigvárni átlag 40-50 embert, majd utána ellátnak. Ki nincs írva sehova, de ezalól minimum az égés kivétel. Azt nem látják el ott. <strong>Ha valaki megégett, annak a Klinikára kell mennie.</strong> Vajon mi van, ha valaki megég, bebuszozik oda? Csak mert a Kenézyt a Klinikával nem köti össze semmilyen buszjárat.</p> <p>A Bőrklinikán szóltunk a portásnak, iszonyat rendes volt, mondta, merre menjünk (égés osztály, intenzív), és szólt az orvosnak, aki ügyeletes volt. Nem túl sok idő múlva (10-15 perc) jött az orvos. Lábzsák, maszk, üljek le - öööö.... aha... de szépek a csillagok!-sejlett fel bennem a mozdulat során. Anamnézis, kiskori műtét, mindent végigkérdezett a doktornő. A hátam egyre kevésbé fájt. Szuper! Gyógyul! :) Azért menni kellett a kötözőbe, hogy ők lekezelik, bekötik. Ott elkezdte sorolni a doktornő, hogy ilyen-olyan infúzió, intenzív osztály... na mondom ácsi! Bent nem tudok maradni. Három gyerek itthon, Férj non-stop melózik, a Picim tüdőgyulladással van, anyós-após influenzás... ki se találják, hogy én fél óránál tovább ottmaradok! Megrökönyödés, hogy nekem bizony ott lenne a helyem az intenzíven, mert itt van első, másod, harmadfokú égés, szép vegyesen. Én pedig kötöttem az ebet a karóhoz, hogy felfogtam, és ha annyira fontosnak gondolják, nyomják le az infúziókat fél óra alatt, de haza kell mennem, nincs kibúvó, nincs kire hagyni a gyerekeket. A nővérke pedig ahhoz ragaszkodott, hogy ő nem fogja fél óra alatt lenyomatni az infúziókat, meg utána folyamatosan figyelni kell az égés állapotát, nem rosszabbodik-e, ugyanis pengeélen táncol a hátam. Vagyis a rajta levő, még megmaradt bőr.</p> <p>Doktornő kiment és megnyugtatott a kötöző nővérke, hogy ő megérti, mi a gond, a doktornő pedig még gyermektelen. És hogy mi, anyák meg tudjuk érteni egymást. :) Nagyon aranyos volt tőle. :)</p> <p>A további beszélgetés viszont egy kicsit megijesztett. Mondtam neki, hogy szinte nem is fáj már az égés. Na az nem jó hír... az sem, hogy a fertőtlenítőnek csípnie kellett volna, én pedig semmit nem éreztem. Ráadásul a hátam amúgy extra érzékeny mindenre. Szuper... Mindenesetre nekiálltam szurkolni magamban, hogy ne lázasodjak be.</p> <p>Nincs egy éve, hogy tetanuszt kaptam. Valamiért sem az akkor ottlevő orvos, sem az utána következők nem hitték el. Azóta, hogy minden nap bejártam kötözésre - egészen hétfővel bezárólag, amikor közölte az aktuális doktornő, hogy ha még mindig nem vagyok hajlandó vállalni a befekvést, legyek szíves otthon kötözgessem magamat; naná, hogy a hátamat be tudom magamnak kenni, gumiból vagyok! -, nem egy orvossal, rezidenssel és ápolónővel futottam össze.</p> <p>Egyik ilyen, másik olyan volt. A tanácstalanság egyértelmű volt. Mondhatni közös bennük. Vagy bennem - miattuk. Mert egyik ezt mondta, a másik azt. Hol csak horzsolásnak tartották a sérülést, hol azonnal műtendőnek. Egyik nap azt mondták a lábamra, hogy azt csak mikroszkóppal lehet észrevenni, hogy megégett, két nappal később már engem vontak felelősségre, miért nincs bekötve a lábam, mert ez olyan, hogy nem érhet levegőt. (Konkrétan a sötétlila, a szürke és a fekete keveréke az a pár, szép folt, ami van rajta.) A stabil másodfok azért nagyrészt stimmelt mindegyik véleménynél, a harmadfokot igazából csak az vette észre, aki rá is nézett közelről, nem pedig messziről, hogy jó, Dermazin, kötözés és ragasztás. Akik közelebb jöttek, azok azért kiadták, hogy a hólyagokat ki kell lyukasztani, a kijövő folyadékot felitatni, miért nem kapott infúziót?... (És mindig el kellett magyaráznom, hogy van három gyerekem, stb., stb.) Azért pár mosolyt elengedtem a szám sarkában, amikor a fizikai kímélést mondogatták... :) Fát pakolni, szenet hordani, begyújtani, mosni, mosogatni, pakolni, takarítani nem fog senki helyettem. Mivel Férj nem áll a mosógép használatának magas fokán, ha befekszem, nem biztos, hogy mostanra lenne tiszta ruhájuk a gyerekeknek... :) Fát azért vágott, szenet is hozott előre hátulról. Sőt, két napig ő járt ebédért.</p> <p>Mostanra ott tartok, hogy óvatosan mozgolódom. Időnként meghúzódik a bőröm (maradéka), ha nem úgy mozdulok, ahogy jó. Egyelőre nem jöttem még rá, hogyan kell úgy végrehajtani alapvető mozdulatsort (pl. kézmosás, gyerek fenekének kitörlése, mosogatógépbe ki-bepakolás, cipőfűző bekötése, stb.), ami nem jár az adott, sérült területem mozdításával. Kihúzni nem tudtam a hátamat a baleset óta. Úgy rendesen. Az autót úgy vezetem, mint a nyögdíjasok: előre hajolva, hogy mindent lássak. Nem azért, mert alacsony vagyok, hanem mert nem tudok hátradőlni, sőt, azt sem bírom, ha a hátamnál van háttámla.</p> <p>A biztosító közölte, hogy ha 28 napon túl gyógyul a sérülés, csak akkor fizetnek. Érdekes, az ujjam összevarrásánál nem volt ilyen kikötés, hogy 28 napon túl gyógyuljon. Vagy csak ez a biztosító/biztosítás ilyen? :/ Elég sok helyről hallok véleményeket, azon orvosoktól, akik látták a hátamat kötés nélkül, hogy ez bizony nem 28 nap lesz, hanem legalább fél év.</p> <p>Az biztos, hogy ha teavizet főzök, a büdös életben többet nem megyek a vízforraló közelébe, míg le nem áll!</p> <p> </p> <p style="text-align: center"><a href="https://bopci.cafeblog.hu/files/2017/02/kotes.jpg"><img class="aligncenter size-full wp-image-7327" src="https://bopci.cafeblog.hu/files/2017/02/kotes.jpg" alt="" width="560" height="488" /></a><em>E</em><em>z vállalható fotó. Igen, a nadrág alatt is kötés van.</em></p> <p style="text-align: center"> </p> <p style="text-align: center"> </p> <p style="text-align: center"> </p>richhttps://bopci.cafeblog.hu/files/2017/02/356_egesi_serulesek-150x150.jpg150150