Facebookon találtam megosztva az alábbi történetet. Felettébb tanulságos!
“Nem szeretem a Keleti Pályaudvart – veszélyes környék, megy a seftelés, bűnözés ezerrel. Mégis ott szálltam le a vonatról nemrég, és olyan dolog történt velem, amit még nagypapa koromban is emlegetni fogok:
Hajnalok hajnala, indul a vonatom Gyomáról a KELETIBE.
Fel is szállok, elkényelmesedek, szembe ül egy nem túl bizalomgerjesztő cigánygyerek, könnycsepp tetkóval a szeme alatt…Fasza mondom..
Na, mindegy, hallgatom a zenét, eszek iszok, de a barátunk csak bambul felém elég erősen. Na, ezt meg sem unta, 120 km-en keresztül nem is pislogott szerintem.
Megérkeztem a Keletibe, leszállok, nyújtom a lépteket, hogy minél hamarabb kiérjek a pályaudvarról, ám a szemem sarkából látom, hogy a srác a vonatról csak nem akar lemaradni, szabályosan üldözni kezdett! Egyszer csak hallom, hogy utánam ordít:
– HÉÉÉÉÉÉÉ TEEEE!!! – Lobogtatja a pénztárcámat!!!!
– Ezt otthagytad, testvérem!
– ÚRISTEN, MIVEL TARTOZOM?!!?!?!! – hálálkodok meglepetten…
– Küldd át azt a Drake számot, amit egyfolytában hallgattál…
Ott és akkor nagyon furcsán éreztem magam. Hálás és boldog voltam, és el is szégyelltem magam, hogy pusztán az arca és a bőrszíne miatt miket gondoltam a srácról. Ha ő nincs, most szegényebb lennék néhány ezer forinttal, az irataimmal és egy életre szóló pozitív élménnyel.”
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: