bopciblog

Hogy miért? Talán mert sokkal finomabb, árnyaltabb, amit anno forgattak, mint a mostani, korunk beli filmek, sorozatok. Most nem tudunk olyan csatornára kapcsolni, ahol nem a művért nyomják az arcunkba, hektoliterszámra, nem robbantanak, gyilkolnak bestiálisan kegyetlenül.   A régi krimikben, történetesen az angol változatokban egy már-már kedves, finom, visszafogott történettel találkozunk, udvariassággal, stílussal, olyan dologgal,… Tovább »

Van az az öt perc reggelente, amikor Férj már le van adva a munkahelyén, én pedig álmosan pislogva lépek oda a kávéfőzőhöz, megnyomva a gombot. Villog, előkészül. Körbenézek és úgy döntök: egye fene a mosogatni valót, a gépből se akarok még kipakolni-elpakolni, csak arra vágyom, hogy a takaró alá bújhassak, az extra fogyókúrás kávémmal, és… Tovább »

Ha már túljutott anyuka azon a felismerésen, hogy igen, tényleg valami baj van, mert a harmadik szomszédban lakó Pistike is nagyobb és nehezebb, mint a mi csemeténk, és ő két pofára tömi a barackot, a mienk pedig még mindig ott tart, hogy a bolti csokipudingon és a kakaós gabonapelyhen kívül semmit nem eszik, elsőre kétségbe… Tovább »

A minap egy ünnepségsorozaton vettünk részt, és a barátnőmmel beszélgetve felmerült: erről is írhatnék, hisz elég sok családot érint a dolog. Itt most nem arról van szó, hogy egyik vagy másik ételt nem szereti, hanem amikor a hús, a krumpli, a zöldség, a gyümölcs, a sütemény, mind-mind olyan, amit a gyerek nem hajlandó megenni, és… Tovább »

Millió és egy támadás éri azokat az anyukákat, akik tápszert adnak a gyermeküknek. A sok-sok – már elnézést, de – tudatlan, nagyonokosanya támadja őket, mert nem értik, nem akarják érteni, hogy nem vagyunk egyformák, és van, hogy valakinek nincs elegendő tejtermelése.   Amiről nem ő tehet, hanem a jóistenke, vagy a dns-e, vagy a környezete,… Tovább »

Van egy mese, amit a kedvenc, általános iskolai tanító nénim, Éva néni olvasta fel annak idején. Emlékszem, nagyon megmaradt bennem a dolog, hisz sírt. Igen, elsírta magát rajta. Nos, a valóságban is megtörtént ilyen dolog, bár nem az istálló gyulladt ki, de a történet ugyanaz.*   Vannak dolgok világon, amire egyszerűen nincsenek szavak. Ilyen az… Tovább »

3 éve pokol számomra minden május eleje. Eddig szerencsére nem az első napra esett ez az ünnep, de most, idén nem kímél, az első nap ebből a szép hónapból nekem a “hogyan éljem túl?” kategóriába tartozik. 2013-ban meghalt az anyukám. Gyakorlatilag tisztázatlan körülmények közt. (Basszus, de rossz így ezt leírni!) Megy az eljárás, a fene… Tovább »

Ez nem a klasszikus, mini koktélvirslis változat. Nem azonnal elkészülő, viszont annyira egyszerű, hogy kihagyhatatlan. Ja, és fagyasztható, tehát összegyúrjuk, kelesztjük, töltjük, fagyasztjuk, reggel elővesszük, betoljuk a sütőbe – és hopp, ott a reggeli! 🙂 Tipikusan Dedóvó Házirobotnak (=nekem) való, hogy csak ki kelljen kapni reggel 6-kor a fagyóból, és induláskor oda lehessen adni a családnak zacskóba… Tovább »

Most, hogy a huszadik adag ruhát is betettem a mosógépbe(hajszál pontosan éjfélkor), aztán kiteregettem, beidőzítettem a mosást, a szárítógépet ma tizennyolcadjára elindítottam, eszembe jutott Mw5 írása, hogy ő is napi 3x mos, 9 kiló ruhát. Szegény gépezetek! 🙂 Ha lenne lelkük, egyértelműen ráfognám, hogy lelketlen dög vagyok. De nagyjából csütörtök reggel óta nem értem odáig,… Tovább »