bopciblog

Az elmúlt pár nap igen eseménydús volt a konyhában: elraktam… hmm… nagyon sok, harmincpár nagy üveg lekvárt (majd leírom, mert az egyik különleges), mostanra pedig herótom van a baracklekvártól. De a ládában még ott van, a hűtőben is, így hát süti készült belőle. Főleg, hogy Formaegggy! van, és rámjött a hülyeség, hogy a kolbász után… Tovább »

A következő párbeszéd zajlott le Férjjel: – Fiúknak nem kell tojás a cégnél? – Hát, neeem… vagy várj csak, Janinak kéne. Mert mennyi van? – Inkább az a kérdés: harminc, hatvan, kilencven vagy százhúsz tojást kér? Dugig vagyunk, nem tudom hova pakolni őket. Így hát kénytelen voltam piskótát sütni. A krémezést nem szeretem, utálom, gyűlölöm,… Tovább »

Ha már megcsináltam, csak megmutatom, még ha a gyerekek el is kapkodták, mielőtt jobb fotót csináltam volna róla 😉 Ilyenek ezek a kölkök, mindig csak a csokis sütit tömik befele 🙂 Az anyjuk – én – meg ilyenkor örül, mert finomat csináltam nekik. 🙂 Akárhogy is szoktam dohogni, azért az olyan nagyon szívmelengető dolog, ha… Tovább »

Egy nagyon hó végi étel, ami olyan nagyon kevés – és olcsó – hozzávalóból készül, hogy az már bűn. 🙂 Mindössze 4 hozzávaló kell, amiből a szalonna a legdrágább. Nem csalás, nem ámítás, ez ilyen. 🙂 Hogy miért provence-i? Mert olyan fűszerkeveréket láttam meg a Lidl polcán, és azt mondtam rá: ez KELL. Levendulát nem… Tovább »

Ugyan Denvert kellett volna valamilyen formában elkészítenem, de most inkább a hűtő kiürítése lett a tettek mezejére lépést. (Denvert elkapta az egyik kutya, és tegnap nyissz-nyissz volt a torkának. :'() Egy csomó minden megmaradt húsvétról – padlizsán, cukkini, hagyma, stb. -, és a legegyszerűbb, ám mégis fogyókúrás egytálételt készítettem el az asztalra vacsora gyanánt. Mivel apa is… Tovább »