
Felnézve az égre és beleszagolva a levegőbe… még most is emlékszem arra a telefonhívásra, amit anyósom ereszetett meg Férj felé, hogy azonnal rohanjunk, a házunkra dőlt a fa. Nagy pocakkal (kb. a 35-36. hétben jártam), nagylányt felkapva az oviból rohantunk kifele kicsinyke városkánkba. A fél rokonság összegyűlt, hogy segítsen. A kerítést, a beton tartóoszloppal együtt…
Tovább »