bopciblog

Naná, hogy beszabadultam arra az öt percre a húsboltba, amíg a Picim szökőkutat nézegetett! Előző munkanap Férj azt akarta, hogy csirkecomb legyen véve – nem volt -, és ő majd azt kifilézi, feldarabolja, befűszerezi… fene tudja, mit követ el vele, tán még malomkerék alá is rakja, de a végére finomság lett volna belőle. Most viszont… Tovább »

Elmentünk epret szedni. Na nem a világ végére, csak anyósékhoz, mert náluk már beérett. Nálunk még nem. Férj valami megmagyarázhatatlan okból kifolyólag azzal volt, hogy az a ládányi szamóca lekvárként fogja végezni. Igenám, de Picim észre vette, hogy az ott ám nagyon incsi-fincsi hami, amit ő tucatszám tud betömni a pocakjába. Jött is pár percenként,… Tovább »

Ha itt a bográcsszezon, a kerti bulik és grillezések időpontja (és Férj beszerzett egy tésztagyártó kütymőköt), aranyárban mérik a lebbencs- és laskatésztát, tojásunk több van, mint aminek a nyakára tudunk hágni… ez mind-mind ok arra, hogy nekiálljunk tésztát gyártani.   Sarjak segédkeztek. Mi pedig nagyon örvendeztünk neki. Mivel a gyurmázáshoz hasonló ez a tevékenység, elég… Tovább »

Egy pofonegyszerű, ám különlegesen finom receptet hoztam. Igen, megint a muffin. Vagy cupcake inkább – bár ez nincs vastagon bevonva cukros vajkrémből készült habbal.   Fő ízvilágát a maracuja és a csokipuding édessége adja, amit a joghurt és a citromlé ellensúlyozza finoman, ezt pedig kiegészíti a vaj tejszínes íze. Mindezt olyan tökéletesen sikerült ötvöznöm, hogy… Tovább »

Ez a recept anyósomtól érkezett, amit – természetesen 🙂 – feljavítottam a saját ízlésünk szerint. Apa úgy hozta a lapot, hogy anyukája küldi, házi feladat gyanánt. Értsd: azonnal el kell készíteni. Na jó, hát megcsináltam. 🙂 Nagy “duzzogva”. 😀 Apa azért hozzátette, hogy “fel ne tedd a blogodra, mert a mindmegettéről van!”. Hát dehogynem teszem… Tovább »

Azért vidéki, mert a lehető legvidékebben főtt. Az igazi húst pedig garantálom, hogy tényleg az, hisz a saját kucinkból készült. A káposzta ugyan bolti volt – nem szoktunk savanyítani; valahogy nem fűlik a fogam a pucér lábbal való káposzta taposáshoz -, meg a rizs is, de a leves lényege saját termés. Korhely levesnek is szokták… Tovább »

Ha már megcsináltam, csak megmutatom, még ha a gyerekek el is kapkodták, mielőtt jobb fotót csináltam volna róla 😉 Ilyenek ezek a kölkök, mindig csak a csokis sütit tömik befele 🙂 Az anyjuk – én – meg ilyenkor örül, mert finomat csináltam nekik. 🙂 Akárhogy is szoktam dohogni, azért az olyan nagyon szívmelengető dolog, ha… Tovább »

Előre bocsátom, hogy nem ezt akartam készíteni. Eszem ágában sem volt. De ha már kinyitottam a hűtőt, és az orrom elé került ez a doboz, ami Pilos Friss sajt névvel volt ellátva (pedig fehél, nem pilos), hát hozzágyúrtam. Apa azt mondta, nehogy azt mondjam, hogy ez nassolni való, mert nem édes. Hát pedig ez szerintem… Tovább »

Mert meg kell csinálni a kuciknak a fűtött itatót. (Igen, nálunk a disznóknak királyi helyük van. Boldog disznók. Plusz gyógyszert se kapnak, így hát kirakhatnánk az “Extra bio & happy pigs” táblát az ólok fölé. 🙂 ) Apósom pedig extra jó fej, mert jön és apával megcsinálják a kacsalábon forgó, full-extrás ólat nekik. Na de ha… Tovább »

Szerintem ezt mindenki ismeri. Mert olcsó, régi módi, és végtelen számban lehet variálni. Ki isteni finom, házi lekvárral (Nagyikám, ha olvasod odafent az angyalkákkal, tedd fel a kezedet nyugodtan, hogy például Te), ki dióval (anyósom ha meglátja, biztosan felteszi a kezét :)), ki mogyoróval, ki csokival leöntve, stb, mindenki máshogy készíti el. De a végeredmény… Tovább »