A délelőttöt az újabb sok-sok zöldség elvetésével töltöttem. Kicsi Katicám is segített. Vetettünk padlizsánt és brokkolit, valamint egy “keretként” eldugdostunk sok-sok popcorn kukoricát. Nem boltit, hanem amit apa szerzett még tavaly ősszel. 🙂 Szóval sok időm nincs, meg hát a kis kétlábúak is elkezdtek kibújni, kicsit hamarabb, mint vártuk, úgyhogy kénytelen-kelletlen a cirkuszt lefújtam. 🙁… Tovább »
Kakukkfüves csirkecomb
A délelőttöt az újabb sok-sok zöldség elvetésével töltöttem. Kicsi Katicám is segített. Vetettünk padlizsánt és brokkolit, valamint egy “keretként” eldugdostunk sok-sok popcorn kukoricát. Nem boltit, hanem amit apa szerzett még tavaly ősszel. 🙂 Szóval sok időm nincs, meg hát a kis kétlábúak is elkezdtek kibújni, kicsit hamarabb, mint vártuk, úgyhogy kénytelen-kelletlen a cirkuszt lefújtam. 🙁… Tovább »

Tegnapról megmaradt egy jó adag milánóis-bolognais szósz. (A nem gombás-sonkás készült. :)) Unalmas lett volna ugyanazt enni, mint tegnap, úgyhogy újítanom kellett. Andi szerint finom lett. Na meg a gyerekek szerint is. Amíg az apák kint ügyködtek – készülni kell, mert vesz apa malacot és kell a hely nekik -, az anyukák és a gyerekek…
Mivel apa nem engedett hazamenni ünnepelni a szülinapomat (ünnepi ebéd előkészítve otthon a hűtőben, a tortám is), délután meg odaröffent, hogy “na látom, akkor nem eszünk ma sem”, ki kellett valamit találnom. Hatalmas nagy (kb. 2 kilós) karaj kiemelődött a mélyhűtőből, kiolvasztás funkció indul a mikróban (48 perc!), és adjadneki! 🙂 Na de a fenének van…
Miért zöldell? Mert elkapott a tavasz. Tudom, hogy kellene más féle dolgot is tenni a tányérra (pl. pirosat, sárgát, stb.), hogy nagyon jól nézzen ki, de most a zöldellés volt az a dolog, ami kellett. Persze nem vagyok tele friss zöldséggel, megfizetni nem tudom az összeset, ami bizonyítottan bio, lehetőleg magyar, és finom is. Valaki…
Az elfoglalt csirke azért elfoglalt, mert a csirkével ellentétben Dedóvó Házirobot – alias én – az, aki annyira el van foglalva, hogy nincs ideje például előfőzni-bepanírozni vagy fűszerezni-sütni, állandóan figyelni, stb., ergo annyira nem volt most időm semmire, hogy szó szerint összedobtam és alágyújtottam. Ehhez persze szükség van egy kuktára, ami azért manapság majdnem minden…
B.I.S. emlékére – nyugodj békében! 🙁 A hami éppen úgy állt, hogy a karaj kiolvasztva, kiklopfolva, amikor fellestem a fészbúkra, és áll-leesés. Meg döbbenet. Aztán a te jó ég, csak nem az történt, és pont azzal, akire gondolok?! De, bizony az. Tehát egy újabb, értelemetlen haláleset történt szeretett városomban. Bár nagyon ritka, hogy egy halál értelemmel…
Ezt nagyjából 10 éve csináltam utoljára. Igaz, nem teljesen 10, lehet, hogy csak 9, vagy 9,5 éve, de azóta tényleg nem készítettem. Pedig finom. Akkor ugyan csak orda sajtot vettem – olcsó volt, sárga címkés; ki is kaptam miatta anno, hogy vagy 200 Ft-ot rá mertem szánni egy darab sajtra -, most pedig félkemény natúr…
Ugye mindenki látta a Valami Amerika 2-t, ahol elhangzik az eredeti mondat: “Lesz habzsi-dőzsi, tejben-vajban, fűvel-fával.”? 😉 Aki nem látta, nézze meg, mert én akkorát kacagtam rajta, hogy ihaj! Nos, ennek a mondatnak az alapján készült el ez a hó elejére való tésztaétel, hisz ahhoz képest drága dolgok vannak benne, ahogy az ember áll karácsony…
Az oldalast kivételesen időben kivettem a mélyhűtőből. Mégsem olvadt annyira gyorsan, mint elvártam tőle. Így hát a mikróban voltam kénytelen kiolvasztani teljesen. Aztán bepakoltam a tepsibe, de sehogy nem akarta megállni benne; kénytelen voltam darabolni. De legalább egy-egy falat husi lett belőle. Nem rossz azért ez a variáció sem, arra jutottam. Apa pedig amikor hazaugrott…
A múltkor megvett oldalas már nagyon meg akarta etetni magát. Látszott rajta! 🙂 Kiabált a hűtőből, hogy “Egyél meg! Egyél meg!” én pedig nem tudtam ellent mondani neki 😉 Úgyhogy favágás közben hússütésre adtam a fejemet. Utólag azt mondom, hogy igen, megérte azt a kemény 4 óra várakozást, mire elkészült, mert ennyire még nem volt…