bopciblog

A minap szembe találtam magamat egy felhívással. Nem szoktam ilyenekre reagálni, esetleg elolvasom – túl sok a kamuhír. Ám ez valamiért megragadta a szememet, azonnal a Megosztás gombra kattintottam. Előttem-utánam több százan tették ezt meg. Azóta megkerestem a felhívást tevőt és a sértett törvényes képviselőjét, az ő engedélyükkel teszem közzé. *   A történet a… Tovább »

Amikor reggel 5:40-kor nem tudsz kiállni, mert egy halom traktor és kamion úgy döntött, hogy az utat keresztbe elfoglalja előtted, és baromira nem mennek arrébb, akkor felmerül benned egy “apró” érzés, ami káromkodásnak nevezett megnyilvánulásban tör felszínre. Férj a dudálás mellett döntött. Közben a telefonja is megszólalt, hogy hol van már… Én pedig visszatérve hogy… Tovább »

Az elmúlt pár nap igen eseménydús volt a konyhában: elraktam… hmm… nagyon sok, harmincpár nagy üveg lekvárt (majd leírom, mert az egyik különleges), mostanra pedig herótom van a baracklekvártól. De a ládában még ott van, a hűtőben is, így hát süti készült belőle. Főleg, hogy Formaegggy! van, és rámjött a hülyeség, hogy a kolbász után… Tovább »

Jó, jó, tudom, nyári szünet van. De nagyjából a közepe fele járunk lassan, és ilyenkor nem árt, ha elkezd tornázni a gyerkőc agya. (Khmm, szülőknek is ajánlott…) Szóval elő a lurkókkal, ha tudnak olvasni-írni-számolni, akkor itt a megoldandó feladat!   1. Ha két indián két perc alatt két nyilat lő ki, akkor tíz indián tíz… Tovább »

A Thomas Cook és az ABTA utazási társaságok reklamációiból hoztam egy csokrot, ami megmutatja, milyen naivak vagyunk, és azt is, hogy egyeseknek egészen furcsa elképzelései vannak az all inclusive szolgáltatásról… A beírások után saját kommenttel láttam el a cikket.   „A prospektusban fel kellene tüntetni, hogy a helyi kisbolt nem árul normális kekszeket! Pudingkrémeset és gyömbéreset… Tovább »

Lehűlt az idő, így én megkockáztattam egy rövidke főzést. A cukkini és a paradicsom a nyár egyik fő finomsága, amit nagyon szeretek variálni különböző módon: hol pizzának, hol süteménybe, hol rizzsel, hol – mint most is – tésztával. Na jó, bevallom, mivel paradicsomos tésztát szeretett főzni a kedvenc színészem, amíg meg nem halt (nem pedig hagymás… Tovább »

A pohárkrémek mumusok – számomra. Soha nem szerettem őket csinálni. De most, ebben az eget rengető kánikulában a fenének nincs kedve sütögetni! (Legalábbis nekem nincs.)  Anno létezett egy krémpor – azt hiszem, Gála -, amit joghurttal kellett felverni, lehűteni és fogyasztani. Utólag visszagondolva, elég mű-íze volt. Barátnőm csinált nekem olyat, aztán amikor hozzánk jött, mi… Tovább »

Van egy cikk, amit sokan osztanak facebookon. Újra és újra belebotlom. Most saját, elég hosszú kommentet írtam hozzá, mert felháborít az, amit az emberek hisznek, plusz az, hogy nem látnak a függöny mögé – mert könnyebb azt az álarcot az arcunk elé tartani és fújjjj!-olni. Ez az az ominózus cikk (a helyesírási hibákat hagyjuk…):  … Tovább »

Amikor ártatlanul játszadoznak a gyerekek, és a legnagyobb szól, hogy ő szomjas, bemegy inni, semmi rosszra nem gondolsz. Nyugodtan elengeded, addig beteszed a másik kettőt a kocsiba, bekötöd őket, hatvankét pontos biztonsági övvel, nehogy bajuk legyen. Aztán a nagy fut, szalad vissza, nyitod az ajtót neki, hogy csüccs be. Ránézel, és… valami nem stimmel. Az… Tovább »

A gofrit mindenki ismeri. Az már más kérdés, hogy lekvárosan vagy pudingosan vagy kakaós-mogyorókrémmel szereti-e. Meg hogy mennyi tejszínhabbal a tetején. A csokiszószról nem is beszélve. Hát én most merőben nagyon nagyot szakítottam ezzel a gofris hagyománnyal, és sós (mondom sós!) gofrit készítettem. Szuper érdekes lett! 🙂 Az a ránézel és azt hiszed, most jó… Tovább »