bopciblog

A következő párbeszéd zajlott le Férjjel: – Fiúknak nem kell tojás a cégnél? – Hát, neeem… vagy várj csak, Janinak kéne. Mert mennyi van? – Inkább az a kérdés: harminc, hatvan, kilencven vagy százhúsz tojást kér? Dugig vagyunk, nem tudom hova pakolni őket. Így hát kénytelen voltam piskótát sütni. A krémezést nem szeretem, utálom, gyűlölöm,… Tovább »

Aki kellően figyelt az előző sütinél (ennél itt, ni!), az észrevehette, hogy a leírásban több alapanyag szerepelt, mint a süti receptjében. Megvolt az oka: nem akartam túlmákozni a kiflit. Helyette rákívántam a meggyes-mákosra. Mert ez mindenféle krém nélkül is finom, piszkosmód egyszerű elkészíteni, és nagyjából pont annyi idő alatt fogy el, mint amennyi idő a… Tovább »

A nyár beköszöntével (idestova kemény egy napja nyári szünet van) eljött az az idő is, hogy anya nem beteg – dehogynem! mikor máskor támadta volna le egy mocsok vírus, mint nyaralás előtt?! -, a lurkók pedig marhamód éheznek a házi sütire, ezért muszáj összedobni valami finomat, ami nem túl sok munkával jár, mert anyát bedöntötte… Tovább »

Gyereknapra valami különlegeset akartam kreálni. Eper volt dögivel – van is még szerencsére, a csüngő eper is érik befele <3 -, a csoki is szériatartozék nálunk, főleg, ha sütiről van szó, a túrót is szeretik, krém formájában magukba tömni. Nem kellett sokat gondolkodni, mi legyen a menü 🙂 Tojás annyi van még mindig, hogy Főcsatornát… Tovább »

Mert a banán ugye finom dolog. És mostanában elég sok variációban készítettük el: shake, muffin, kalács, piskótába krémnek… unalmas, nincs mit mondani rá. Még ha csokival kevertük, úgy is egy idő után már sok. Lapult az egyik hűtő polcán egy árválkodó joghurt. Egy ananászos, szép nagy ananász darabokkal. A muffin pedig olyan dolog, ami elég… Tovább »

Elmentünk epret szedni. Na nem a világ végére, csak anyósékhoz, mert náluk már beérett. Nálunk még nem. Férj valami megmagyarázhatatlan okból kifolyólag azzal volt, hogy az a ládányi szamóca lekvárként fogja végezni. Igenám, de Picim észre vette, hogy az ott ám nagyon incsi-fincsi hami, amit ő tucatszám tud betömni a pocakjába. Jött is pár percenként,… Tovább »

Egy pofonegyszerű, ám különlegesen finom receptet hoztam. Igen, megint a muffin. Vagy cupcake inkább – bár ez nincs vastagon bevonva cukros vajkrémből készült habbal.   Fő ízvilágát a maracuja és a csokipuding édessége adja, amit a joghurt és a citromlé ellensúlyozza finoman, ezt pedig kiegészíti a vaj tejszínes íze. Mindezt olyan tökéletesen sikerült ötvöznöm, hogy… Tovább »

Ha már megcsináltam, csak megmutatom, még ha a gyerekek el is kapkodták, mielőtt jobb fotót csináltam volna róla 😉 Ilyenek ezek a kölkök, mindig csak a csokis sütit tömik befele 🙂 Az anyjuk – én – meg ilyenkor örül, mert finomat csináltam nekik. 🙂 Akárhogy is szoktam dohogni, azért az olyan nagyon szívmelengető dolog, ha… Tovább »

Szerintem ezt mindenki ismeri. Mert olcsó, régi módi, és végtelen számban lehet variálni. Ki isteni finom, házi lekvárral (Nagyikám, ha olvasod odafent az angyalkákkal, tedd fel a kezedet nyugodtan, hogy például Te), ki dióval (anyósom ha meglátja, biztosan felteszi a kezét :)), ki mogyoróval, ki csokival leöntve, stb, mindenki máshogy készíti el. De a végeredmény… Tovább »

Ez egy alap recept, amit különböző módon fogok variálni a jövőben. Eldöntöttem. Mert finom, pofonegyszerű elkészíteni, és mérleg sem kell hozzá. (Morcos tudok lenni, amikor a Picim jön segíteni sütni, mert amíg én elfordulok egy evőkanálért, ő nagyon ügyesen el tudja nyomkodni a mérleg gombjait. Ezzel csak akkor van baj, amikor nem nulláról indulva mérek,… Tovább »