bopciblog

Ha már megcsináltam, csak megmutatom, még ha a gyerekek el is kapkodták, mielőtt jobb fotót csináltam volna róla 😉 Ilyenek ezek a kölkök, mindig csak a csokis sütit tömik befele 🙂 Az anyjuk – én – meg ilyenkor örül, mert finomat csináltam nekik. 🙂 Akárhogy is szoktam dohogni, azért az olyan nagyon szívmelengető dolog, ha… Tovább »

Ez egy amolyan “össze kéne dobni valamit” sütinek indult. Miközben kelt a tésztája, apa bejelentette, hogy J.-t áthívta délutánra-estére, ezért valami finomat dobjak már össze lehetőleg. Lehető volt. Meg hajtogatott. És túl gyorsan elfogyós.   Sós, bögrés csavart Hozzávalók: 2,5 bögre liszt 1 bögre tej 1 csipet só 1 tojás 1 kk cukor fél csomag… Tovább »

Mert meg kell csinálni a kuciknak a fűtött itatót. (Igen, nálunk a disznóknak királyi helyük van. Boldog disznók. Plusz gyógyszert se kapnak, így hát kirakhatnánk az “Extra bio & happy pigs” táblát az ólok fölé. 🙂 ) Apósom pedig extra jó fej, mert jön és apával megcsinálják a kacsalábon forgó, full-extrás ólat nekik. Na de ha… Tovább »

Szerintem ezt mindenki ismeri. Mert olcsó, régi módi, és végtelen számban lehet variálni. Ki isteni finom, házi lekvárral (Nagyikám, ha olvasod odafent az angyalkákkal, tedd fel a kezedet nyugodtan, hogy például Te), ki dióval (anyósom ha meglátja, biztosan felteszi a kezét :)), ki mogyoróval, ki csokival leöntve, stb, mindenki máshogy készíti el. De a végeredmény… Tovább »

Ez egy alap recept, amit különböző módon fogok variálni a jövőben. Eldöntöttem. Mert finom, pofonegyszerű elkészíteni, és mérleg sem kell hozzá. (Morcos tudok lenni, amikor a Picim jön segíteni sütni, mert amíg én elfordulok egy evőkanálért, ő nagyon ügyesen el tudja nyomkodni a mérleg gombjait. Ezzel csak akkor van baj, amikor nem nulláról indulva mérek,… Tovább »

Ez egészen egyszerűen azért készült, mert reggel azt mondta apa: azt a megbontott joghurtot süsd meg valami sütinek! Hát megsütöttem. Ilyen lett. Mint mostanában kiderülthetett számotokra, nekem a fehércsoki – vagy bármilyen, de csoki legyen – jelenleg elég sokat szerepel a repertoárban. Az oka elég prózai: jófajtát tudtam beszerezni a múltkor. 🙂 Finom, égés helyett… Tovább »

Anno, még 1981-ben készített az én drága anyukám egy sütit – akkor voltam 4 hónapos, gigászi nagy kék szemekkel, és általánosságban full cukisággal. Finom volt, bár a gázsütőben mindig kiszáradt egy kicsit, ám nem is frissen kellett fogyasztani, hanem pár naposan. (Khmm, khmm, soha nem bírta ki szegény süti, hogy kellően megpuhuljon, túl hamar elfogyott… Tovább »

Gyerekkoromban a belvárosban volt az első gofris. A Centrum áruház alatt (Piac utca), bal oldalt, egy kis bódé-szerűségben. Mindig szerettem arrafele sétálni, mert ugyan nem volt rá pénzünk – nem vagyok milliomos csemete -, viszont már az illatért is megérte. Hát ezért készült. 🙂 Miért laktózmentes? És miért gofri? És miért isteni? Ráadásul hogyhogy olcsó… Tovább »

Az alábbi torta egy keverék abszolút mértékben, hisz innen is, onnan is vettem hozzá dolgokat. (A tyúkok alól is, a kerítés mellől a földből is, meg a konyhaszekrényből is. :D) Eredetileg másféle tortát akartam csinálni, de ez sikeredett belőle. Mivel a Picim szó szerint tetőtől talpig dugig van kiütéssel, “kénytelen” voltam száz százalékig laktózmentesre készíteni… Tovább »

Nem szépítem, a süti egyben nem túl bizalomgerjesztő. Konkrétan úgy néz ki, mint aminek a tetejére egy szétfolyt és megpörkölt agyat raktak. Ám ha beleharap az ember… valami isteni, mennyei ízkombináció bontakozik ki, amit elsőre nem is lehet beazonosítani, mi az, csak azt érzi a kóstoló, hogy még-még-méééég! Hogyan is született a süti? Csinálni akartam… Tovább »