Ilyenkor telente előkerülnek a hidegebb napok, jelen esetben köddel, ráfagyott párával, és egyéb érdekességekkel, amik engem, mint dinka nőszemélyt fotózásra késztetnek. Nem tudom, miért. Talán mert elvarázsol az a fajta szépség, amit a természet “kegyetlen” bánásmódja okoz. Hisz nem hóval lepi be a növényeket, hanem csak jéggel. Íme hát pár olyan fotó, ami tőlem… Tovább »
Természetfotóim – hogy szebb legyen a napod
Ilyenkor telente előkerülnek a hidegebb napok, jelen esetben köddel, ráfagyott párával, és egyéb érdekességekkel, amik engem, mint dinka nőszemélyt fotózásra késztetnek. Nem tudom, miért. Talán mert elvarázsol az a fajta szépség, amit a természet “kegyetlen” bánásmódja okoz. Hisz nem hóval lepi be a növényeket, hanem csak jéggel. Íme hát pár olyan fotó, ami tőlem… Tovább »

A Picimmel kötelező volt megnézni a szökőkutat. Vízmániás a szentem. 🙂 A főtéren levő szökőkút pontos és helyes elnevezése ugyanis – amit a honatyák nem tudtak, ezért rosszul nevezték el a gazok -: A Baba vize. Nem Kiss Pistáé, nem Nagy Jóskáé, hanem a tulajdonos: A Baba. 🙂 (Ezt egyébiránt halálosan komolyan szokta venni.) Miközben…
Nem sokszor szoktam ilyeneket írni, de két-három rokonom is erre a névre hallgat, jelenleg egy eléggé néphagyomány-szerető környéken vagyok, úgyhogy lássuk, mik is ezek. 🙂 András-nappal kapcsolatban rengeteg szokást, hagyományt eleveníthetnénk fel, egy biztos, a tél sem vette el őseink kedvét egy kis játéktól. Szent András apostol, az első században élő keleti egyház védőszentje. A…
Az alábbi kalács azért készült, mert eszembe jutott: egyik-másik üzletlánc karácsony közeledtével elég érdekes kalácsokat szokott készíteni, megszórva egy-két ízes morzsával. Ja, meg azért is, mert vettünk gesztenyepürét. (A szelídgesztenye a megfizethetetlen kategória még mindig. 🙁 ) Azokra a félig-meddig fonott kalácsokra célzok, amelyek teflon formájúak. Ízvilágilag azért így készült, mert a mostani, havas időnek…
Katalin nap november huszonötödikén van. Mint azt tudja minden Katalin. Az én kicsi kincsem is tisztában van vele. Ezért már kikönyörgött magának egy mesés-verses könyvet, kapott babát – meg még fog kapni -, kapott tabletet – ha már az előző kettő tönkre ment, most egy minőségit -, előre epres-joghurtos tortát, most pedig a névnapi sütik…
Rájöttek a kis okosok, hogy nálunk az udvaron – direkt – kint maradtak a napraforgó fejek. Hogy honnan kerültek oda a földbe a napraforgó szemek, hát az kérdés számomra. Valószínűleg elejtette egyik-másik madár, amikor hozta a földekről a táplálékot a kicsiknek, de kihajtottak a növények, életben is maradtak, ráadásul nyáron egy vigyorgó arc lett mintaként…
Egy orosz fényképésznő, Elena Karneeva csodálatosan szép fényképeket készít. A hideg idő beköszöntével csodálkozz rá te is, mennyire tud szép lenni a hó, a jég, a láthatóan metsző hideg táj! Vannak ezeknél cukibb fotók? 🙂 Képek innen és innen és innen és innen Elena Karneeva U.i.: Ha nyernék a lottón és férjhez mennék (bár nem tudom, melyiknek nagyobb a valószínűsége; talán…
A NFKKK egy rövidítés. Hosszabban és konkrétabban: a NemFukarkodóKukoricásKolozsvárisKaja. Így, egyben. Csak mert így jobban néz ki, és ha csak azt írom, hogy kukoricás egytálétel, az olyan snassz. Ez pedig az én fejemből pattant ki, úgyhogy ez lesz a neve és punktum. 🙂 Khmm, ez igazából minden, csak nem fogyókúrás hami, tehát ha valaki véletlenül…
Mivel nemsokára indulok – többek közt postára adni az ajándékot, amit nálam nyert egy olvasó itt -, gyorsan megmutatom, miket találtam, ami tetszetős és jópofának tűnik, valamint kivitelezhető aránylag kis költségvetéssel. A tobozokat azért választottam, mert még mindig lehet találni őket, nem is keveset elszórva az erdős részeken, a gyerekekkel pedig – amennyiben végre kisüt a nap…