Férj kikötötte, hogy ezt csinálni kell, mert ő szereti. (Én meg mivel vele vagyok így, muszáj volt.) Részemről nagyon ismeretlen dologról van szó, illetve valami halovány emlékem van, hogy a nagymamám befőttekkel zsúfolt lakásában ilyen is volt. Egy nagyon pofonegyszerű tartósított, szezonális savanyúságról van szó, úgyhogy nem volt kétséges, hogy felkerül a blogra. Kezdőknek is… Tovább »
Svéd uborka – a legegyszerűbb savanyúság
Férj kikötötte, hogy ezt csinálni kell, mert ő szereti. (Én meg mivel vele vagyok így, muszáj volt.) Részemről nagyon ismeretlen dologról van szó, illetve valami halovány emlékem van, hogy a nagymamám befőttekkel zsúfolt lakásában ilyen is volt. Egy nagyon pofonegyszerű tartósított, szezonális savanyúságról van szó, úgyhogy nem volt kétséges, hogy felkerül a blogra. Kezdőknek is… Tovább »
Nyáron az egyik leggyakrabban eltett étel az uborka. Ki édesen, ki savanyúan, ki vizesen, de a lényeg, hogy tartósítjuk, konzerváljuk. A leggyakoribb a kovászolás, amit el szoktak követni, ám mivel apa kikötötte, hogy ő nem eszik egy falat kovászos uborkát sem, úgy csináljam – hát azt még nem kezdtem elrakni. Helyette viszont itt van egy… 
Az anyukám nem szeretett ecetes-cukros vízzel leöntött salátákat csinálni soha. Nem is szerettem én sem, amikor olyan volt az orrom elé rakva saláta névvel ellátva. Helyette mindenfélét kitalált, ami nagyon finom volt, és mások szerint különleges – ám én ebben nőttem fel, hogy “különleges”, máshol nem nagyon szokásos ennivalókat ettem. Nem voltam soha elhízva, amíg… 