bopciblog

A karajt mindenki szereti. Mert aránylag sovány hús és íze is szokott lenni. Ha pedig nincs, akkor csinálunk neki 😉 A gombával volt tele a reklámújság, Férj rá is csapott, hogy márpedig ez kell, ilyet is vegyek, olyat is, és majd így-úgy csináljam meg (süssem, főzzem, rántsam, stb.), mert ő szereti ám a gombát. Igen?… Tovább »

Van egy hókuszpókusz, ami körüllengi a matcha teát. Igen, igen, arról a zöld porról beszélek, amiből készítik nagyonkeleten – tehát nem a török bazárokban – azokat a lélegzetelállító sütiket. Ezzel adnak nekik zöld színt.   Na tehát ezeket a lehetetlenül zöld színeket a zöld, matcha tea adja. Mert ugye ha zöld vagy kék színt adunk… Tovább »

A tócsnit és a lepcsánkát mindenki ismeri. Ez volt az alapelgondolás – és az, hogy krumpli van, ami gluténmentes. Tojás is, ami szintén gluténmentes. Meg egy nagyon kevés kukoricaliszt, ami szintén gluténmentes. Kábé fel is soroltam az összes hozzávalóját ennek a finomságnak. 🙂   Család persze normál, búzalisztes változatot kapott, de én inkább nem kockáztattam…. Tovább »

Bevallom: sz*ranya vagyok. Tegnap késő este jutott eszembe, hogy basszus, barátnőék is most vittek elő-szülinapi focidrukkeres tortát a leányzó ovijába, a két leányzó közt pedig van vagy három nap különbség – mármint az ő szülinapja és az én kicsi leányzóm szülinapja közt. Ráadásul most van utoljára munkában az óvó nénink, úgyhogy nagyon előrehozott szülinapozást kell… Tovább »

Gyereknapra valami különlegeset akartam kreálni. Eper volt dögivel – van is még szerencsére, a csüngő eper is érik befele <3 -, a csoki is szériatartozék nálunk, főleg, ha sütiről van szó, a túrót is szeretik, krém formájában magukba tömni. Nem kellett sokat gondolkodni, mi legyen a menü 🙂 Tojás annyi van még mindig, hogy Főcsatornát… Tovább »

Elmentünk epret szedni. Na nem a világ végére, csak anyósékhoz, mert náluk már beérett. Nálunk még nem. Férj valami megmagyarázhatatlan okból kifolyólag azzal volt, hogy az a ládányi szamóca lekvárként fogja végezni. Igenám, de Picim észre vette, hogy az ott ám nagyon incsi-fincsi hami, amit ő tucatszám tud betömni a pocakjába. Jött is pár percenként,… Tovább »

Egy pofonegyszerű, ám különlegesen finom receptet hoztam. Igen, megint a muffin. Vagy cupcake inkább – bár ez nincs vastagon bevonva cukros vajkrémből készült habbal.   Fő ízvilágát a maracuja és a csokipuding édessége adja, amit a joghurt és a citromlé ellensúlyozza finoman, ezt pedig kiegészíti a vaj tejszínes íze. Mindezt olyan tökéletesen sikerült ötvöznöm, hogy… Tovább »

Ez a recept anyósomtól érkezett, amit – természetesen 🙂 – feljavítottam a saját ízlésünk szerint. Apa úgy hozta a lapot, hogy anyukája küldi, házi feladat gyanánt. Értsd: azonnal el kell készíteni. Na jó, hát megcsináltam. 🙂 Nagy “duzzogva”. 😀 Apa azért hozzátette, hogy “fel ne tedd a blogodra, mert a mindmegettéről van!”. Hát dehogynem teszem… Tovább »

Megmutatom, milyen egy GYES-en levő anyuka élete, amikor a legnagyobb és a legkisebb poronty körülötte szaladgál, ő pedig mos, mosogat – és teljesíti a vőlegénye azon kívánságát, hogy az előző nap elfogyott 12 db túrós batyut frissítse újabbakkal, valamint meg is lepi egy pár db csokis tekerccsel. Mert nem, egyáltalán nem nagyon nagy munka, csak… Tovább »

Előre bocsátom, hogy nem ezt akartam készíteni. Eszem ágában sem volt. De ha már kinyitottam a hűtőt, és az orrom elé került ez a doboz, ami Pilos Friss sajt névvel volt ellátva (pedig fehél, nem pilos), hát hozzágyúrtam. Apa azt mondta, nehogy azt mondjam, hogy ez nassolni való, mert nem édes. Hát pedig ez szerintem… Tovább »