bopciblog

Egy nagyon hó végi étel, ami olyan nagyon kevés – és olcsó – hozzávalóból készül, hogy az már bűn. 🙂 Mindössze 4 hozzávaló kell, amiből a szalonna a legdrágább. Nem csalás, nem ámítás, ez ilyen. 🙂 Hogy miért provence-i? Mert olyan fűszerkeveréket láttam meg a Lidl polcán, és azt mondtam rá: ez KELL. Levendulát nem… Tovább »

Katalin nap november huszonötödikén van. Mint azt tudja minden Katalin. Az én kicsi kincsem is tisztában van vele. Ezért már kikönyörgött magának egy mesés-verses könyvet, kapott babát – meg még fog kapni -, kapott tabletet – ha már az előző kettő tönkre ment, most egy minőségit -, előre epres-joghurtos tortát, most pedig a névnapi sütik… Tovább »

Ez egészen egyszerűen azért készült, mert reggel azt mondta apa: azt a megbontott joghurtot süsd meg valami sütinek! Hát megsütöttem. Ilyen lett. Mint mostanában kiderülthetett számotokra, nekem a fehércsoki – vagy bármilyen, de csoki legyen – jelenleg elég sokat szerepel a repertoárban. Az oka elég prózai: jófajtát tudtam beszerezni a múltkor. 🙂 Finom, égés helyett… Tovább »

Íme egy újabb bögrés kreáció. Történt, hogy egy kissé nagyobb darab sütőtököt találtam venni, mint ami két tepsibe belefért volna, de eszem ágában sem volt a maradékot kidobni, még a kuciknak sem akarom odaadni. Mert ilyen gonosz, önző dög vagyok. 😀 (Pedig meg vannak számlálva a napjaik…)   A szemembe ötlött pakoláskor, hogy hoppá, hiszen… Tovább »

Hogy miért jó? Mert brutálisan finom, sütni sem kell hozzá, és lehetetlen elrontani. Hogy mire kell vigyázni vele? Az egyik alkotóelemére*, hogy ne legyen benne alkohol – nekünk volt, úgyhogy az éjszakai száguldozás kilőve. Mire még? A gyerekek nehogy a saját ágyukba varázsolják az egész tortát, mielőtt megennénk, mert onnan nehezebb összekaparni. Főleg, ha még… Tovább »

A torta előtörténete csak az, hogy én nagyjából 10 éve csináltam utoljára gyümölcstortát, mert a formába mindig beleragadt a tészta, és a nemlétezőm ki volt vele, hogy kapargatni kellett, ahelyett, hogy egészben, szépen kijött volna – mint az anyukámnak anno. Engem nem szeret a gyümölcstorta. Ez egyértelmű. Ám most, ahogy eljutottam az egyik boltba, amit… Tovább »

Bizony, itt a hó vége nálunk is, nem csak máshol. Ugyan készültem én nagyon finom paprikás krumplival, amibe belepakoltam a mélyhűtőből előbányászott (vagyis csak kiemelt) lecsókolbászt, ami az odapakolt dobozos gyógyteák alatt volt (a gyerekeim ismét alkottak), ám derült égből villámcsapás: miután beletettem a hamiba, olyan büdös savanyú szagot árasztott, hogy ki kellett nyitnom az… Tovább »

Az amerikaiak köztudottan csak egy szendvicset kapnak be ebéd gyanánt. Viszont abban giga kalória, szénhidrát, stb. van, amivel kitartanak akár másnap délig is, vagy legalább addig, amíg egy újabb adag szendvics nem kerül az orruk elé. Most én egy olyan szendvicset készítettem el, ami annyira nem klasszikus amerikai, mert nem háromszög alakú, de nem is… Tovább »

Azt hiszem, kimondhatom: fűszerezésre adtam a fejemet. (Alig van hangom; nem mondom ki, csak leírom.) Egyre-másra kapom apától a bókokat – utólag -, hogy mennyire lett “isteni”, amit elé pakolok étek gyanánt. Sőt, képes volt arra ragadtatni magát, hogy azt mondja: a húsokat finomra készítem az utóbbi időben. Nagy bók ez egy olyan embertől, aki… Tovább »

A serpenyő egy olyan alap dolog, ami muszáj, hogy legyen egy konyhában. De nem mindegy, hogy milyen és mekkora és hány darab, és milyen színű, és… és… sorolhatnám még. 🙂   Kevesen tudják, de a nagymamám többek közt egy volt államfőnek (is) főzött-sütött. És ha más nem is, ő kitanulta pár évtized alatt, hogy miben… Tovább »