bopciblog

Férj oroszkrém tortát kért a szülinapjára. Nesze, neked, annyuk!, lesheted a netet ezerrel! Bőszen neki is álltam a szülinapján reggel kutakodni – aztán egyre jobban elkeseredtem. A valódi receptek a következőről szóltak: végy egy hatalmas rakat tojást, szedd kilenc fele, adj hozzá forró vizet, és hidd el, hogy nem fog kicsapódni a tojás a forró… Tovább »

A következő párbeszéd zajlott le Férjjel: – Fiúknak nem kell tojás a cégnél? – Hát, neeem… vagy várj csak, Janinak kéne. Mert mennyi van? – Inkább az a kérdés: harminc, hatvan, kilencven vagy százhúsz tojást kér? Dugig vagyunk, nem tudom hova pakolni őket. Így hát kénytelen voltam piskótát sütni. A krémezést nem szeretem, utálom, gyűlölöm,… Tovább »

Bevallom: sz*ranya vagyok. Tegnap késő este jutott eszembe, hogy basszus, barátnőék is most vittek elő-szülinapi focidrukkeres tortát a leányzó ovijába, a két leányzó közt pedig van vagy három nap különbség – mármint az ő szülinapja és az én kicsi leányzóm szülinapja közt. Ráadásul most van utoljára munkában az óvó nénink, úgyhogy nagyon előrehozott szülinapozást kell… Tovább »

Úgy esett, hogy (mondjuk így:) kaptam egy doboznyi “ajándékot” a boltból. Azért csak “mondjuk így”, mert megláttam és képes voltam apát rábeszélni, hogy ezt hadd vegyük már meg, mert nekem nagyon tetszik, és szeretnék incsi-fincsit sütni benne. Este 10-kor ki is próbáltam, mivel valami édeset is akartam küldeni a gyerekeknek az ovis farsangra. Igenis áthúztam… Tovább »

Mert van az a süti, amiért kútba dobjuk a fogyókúrát! Én ne tudnám? 🙂 Eredetileg apósnak készült volna a torta, de apa olyannyira leszavazta (“ropog a krém, darabos”, “ezt át ne merd vinni!”, ” Megőrültél? Nehogy leégess ezzel a sz*rral!” és társai), hogy maradt a hűtőben. Díszítés nélkül. Ám apa falja befele, sőt, nekem is… Tovább »

Sok tortát kellett – volna – készítenem, konkrétan hatot. Igen, hatot, egy alkalomra. De a végére csak 3 készült el, mert apa rám parancsolt, hogy eddig és ne tovább! (Így most is ott van, még betöltetlen állapotban egy kakaós piskótatorta alap, amit majd be fogok tölteni valamikor. Még nem tudom, mikor és mivel, de töltve… Tovább »

Ez a majdnem lúdláb torta úgy indult, hogy csokis tortát készítek. De mégsem azt csináltam. Nekiálltam reggel – hajnali 3-kor ébresztett a Picim, aztán még csak most, 1 óra körül aludt el, közte vandálkodott – piskótát sütni. Nem, az istennek nem akart sikerülni. Még sütőporral sem. Közben persze, mint előrelátó-gondolkodó-számolgató-logisztikázó Dedóvó Házirobot, elkezdtem készíteni a… Tovább »

Az alábbi torta egy keverék abszolút mértékben, hisz innen is, onnan is vettem hozzá dolgokat. (A tyúkok alól is, a kerítés mellől a földből is, meg a konyhaszekrényből is. :D) Eredetileg másféle tortát akartam csinálni, de ez sikeredett belőle. Mivel a Picim szó szerint tetőtől talpig dugig van kiütéssel, “kénytelen” voltam száz százalékig laktózmentesre készíteni… Tovább »

Nem szépítem, a süti egyben nem túl bizalomgerjesztő. Konkrétan úgy néz ki, mint aminek a tetejére egy szétfolyt és megpörkölt agyat raktak. Ám ha beleharap az ember… valami isteni, mennyei ízkombináció bontakozik ki, amit elsőre nem is lehet beazonosítani, mi az, csak azt érzi a kóstoló, hogy még-még-méééég! Hogyan is született a süti? Csinálni akartam… Tovább »

A torta előtörténete csak az, hogy én nagyjából 10 éve csináltam utoljára gyümölcstortát, mert a formába mindig beleragadt a tészta, és a nemlétezőm ki volt vele, hogy kapargatni kellett, ahelyett, hogy egészben, szépen kijött volna – mint az anyukámnak anno. Engem nem szeret a gyümölcstorta. Ez egyértelmű. Ám most, ahogy eljutottam az egyik boltba, amit… Tovább »