Hirtelenjött nyaralás

Apa pár napja azzal döbbentett meg, hogy a főnöke elzavarta, hogy márpedig vigyen minket nyaralni, kapunk hozzájárulást is. Vagyis apa kap hozzájárulást (étkezési utalványt; mert nem kapott még soha cafeteriat). Meg vagy 4 szabad napot. Én pedig kerítsek valahova szállást. Mert a Balatonra, ahova menni akart apa, csak aug. 21. után volt hely, addigra pedig vissza kell érnie. Nagy kaland! 🙂

Dedóvó Házirobot megkapta a feladatát: 4 nappal indulás előtt, főszezonban keressen olcsó (mondom olcsó) szálláshelyet, ami rendelkezik medencével, wellnessel, étterem van a közelben, de azért az udvaron is lehessen főzőcskézni, fürdőszobás, gyerek- és bababarát, látnivalóban bővelkedjen a környék, és utalvánnyal is lehessen fizetni. Ennyi. Szinte alapvető dolgok.

Nekiálltam hát kutatgatni. Egy biztos: amit annyira hirdetnek, milyen jó oldal (a 3vágó) egy kalap semmi. Belföldön nagyon korlátolt a kínálata – ebből kifolyólag kérdés, hogy hány olyan külföldi szálláshely létezik valójában, amiről az oldalnak dunsztja nincs.

Amit elsőnek kinéztem, hogy oda muszáj eljutni – jerke vagy hasonló vad elejtésével és pisztránggal kecsegtető hely -, na ott nagyon nehezen találtam gigászati és horrorisztikus áron helyet. Pedig a nyárson sült pisztráng… hmmm…

Van hátsófertály-kinyaló, szuper szálloda, ahova részben lett volna hely (egy ismerősömék oda szoktak járni; annyit mondott rá, hogy teljesen jó, csak nagyon drága). Majd talán jövőre összekaparunk annyit, vagy valami gazdag embert megzsarolunk, hogy vagy fizeti a nyaralásunkat, vagy nyilvánosságra hozzuk a… na majd kitalálunk valamit 😀

Több kisebb panziót, vendégházat, fogadót találtam még, ilyet-olyat, volt, ahol a fotón látszódott, hogy a ház koszos, penészes, és azt adták volna ki napi tizenpár ezer forintért… hát köszönöm, inkább nem.

Ami viszont tökéletes hely lenne, az meg csak vasárnap-hétfőn lett volna szabad. Két nap egy ilyen helyen finoman szólva kevés lenne. 🙁 Megmutatom, melyik az:

Szamóca Erdei Házikó, Noszvaj-Síkfőkút

Ez egy olyan házikó, ami hűvös helyen van – mint a képen is látható -, babasarokkal, olyan konyhabútorral felszerelve, ami az én vágyam évek óta (és még mindig nem kaptam meg :'( ), és muszáj eljutnom oda. Főleg, hogy a rokonságom egy része rendszeresen erre a környékre jár, sőt, van egy olyan felmenőm, akinek a neve itt, ezen a helyen szinte legenda. Rengeteg patak-övezte túraösvénnyel egyszerűen tökéletes cél lett volna ebben az antarktiszi időjárásban.

Amikor ez a “nincs hely” itt is kiderült, kezdtem kétségbe esni: ugyan mégis hova a bánatos lópikulába tudnám az én csodaszép három porontyomat elfurvarozni nyaralás címszóval?! Több tíz kilométerre levő nagyváros szállodái, panziói, apartmanjai szintén foglaltak… jajj! Pedig akár már az ötvenezret is rászántam volna, vagy hatvanat, csak legyen hely! (Legfeljebb két hónapig nem eszek, csak a gyerekek.)

De kiterjesztettem a kutatási területemet, és akkor bevillant: van ám nekem egy régi, kedves ismerősöm, aki környékbeli, jókat lehet vele beszélgetni, nincs horribilis életkor- és színvonal-elvárási különbség köztünk, és nem egy rendezvényt csinált már ő is.

Persze jött a másik gond: a nagylányom fellépésre készül, és a héten két próbája van, így az egyik nap délutánra vissza kellene érni. De DH (Dedóvó Házirobot) zsivány volt, és előre szólt a pedagógusunknak, hogy izé, így jártunk, most zavarták el apucit család-üdültetni, muszáj, és nem tuti, hogy az első próbán ott lesz a gyerek. Mostanra biztossá vált, hogy a másik nap sem biztos, egyáltalán nem. De azért este 6-ra csak vissza tudunk mi érni! Naná, hogy apa, anyós, após úgy gondolja, hogy inkább nyaraljunk, mint fellépjen a gyerek! Mert a vita az kell… Én viszont gonosz vagyok, és a gyerekem jövőjére gondolok, hogy egy nagy fellépés, ami nem színpadon, hanem sok ezer ember előtt van, talán fontosabb lehet neki a jövőre nézve, mint most egy plusz fél nap a nyaralásból. (Ja, és abból a fél nap árából kijön nem is egy pár fellépő cipő, amit kinőtt a drágaságom mostanra, de totálisan.)

És akkor jött a fejhezkapás, hogy van ám nekem egy régi kedves ismerősöm, aki az adott környéken (na jó, kb. 100km-en belül) lakik, nem vagyunk rossz viszonyban, felfogásilag sincs elszállva magától, nagyjából hasonlóak az alapvető igényei, mint nekünk – és csinált már ő is vagy két főzőcskézős rendezvényt, ami után mondogatta, hogy ha mennénk nyaralni, tud segíteni szállást biztosítani. Bingó! Telefon elő, laptop elő, és légyszi-légyszi-légysziiii! Pár órán  belül pedig jött a válasz: leszekszíves-vagyokszíves-ittaszállásadótok. 🙂 Na ilyenkor jön rá az ember, hogy ismeretség nélkül tényleg nem lehet szinte semmit elintézni. 🙂

Fotó: szulokhaza.hu