bopciblog

Ez nem a klasszikus, mini koktélvirslis változat. Nem azonnal elkészülő, viszont annyira egyszerű, hogy kihagyhatatlan. Ja, és fagyasztható, tehát összegyúrjuk, kelesztjük, töltjük, fagyasztjuk, reggel elővesszük, betoljuk a sütőbe – és hopp, ott a reggeli! 🙂 Tipikusan Dedóvó Házirobotnak (=nekem) való, hogy csak ki kelljen kapni reggel 6-kor a fagyóból, és induláskor oda lehessen adni a családnak zacskóba… Tovább »

A következő süti egy pikk-pakk, bögrés finomság, ami a buktából kimaradt lekvár felhasználása miatt született. Az íze viszont… hmm, hogy is mondjam… a fenséges és az isteni közt van valahol félúton. Viszont nagyon laktat is, hiába kis picike darab egy süti belőle. Kifejezetten arra való, hogy kényeztessük magunkat, leüljünk egy film elé és egy kis… Tovább »

Egy pofonegyszerű receptet hoztam. A kakaós csiga ugyanis általában tuti befutó – mint most is -, ám a sima, szimpla kakaó már “gagyi”, ezért fel kellett turbózni. Mivel olcsó volt a narancs, és idén még nem vettünk, hát arra gondoltam, mi van, ha narancsos lesz az a kakaós csiga? Utólag visszagondolva a lehető legtökéletesebb dolog… Tovább »

Ez egészen egyszerűen azért készült, mert reggel azt mondta apa: azt a megbontott joghurtot süsd meg valami sütinek! Hát megsütöttem. Ilyen lett. Mint mostanában kiderülthetett számotokra, nekem a fehércsoki – vagy bármilyen, de csoki legyen – jelenleg elég sokat szerepel a repertoárban. Az oka elég prózai: jófajtát tudtam beszerezni a múltkor. 🙂 Finom, égés helyett… Tovább »

Anno, még 1981-ben készített az én drága anyukám egy sütit – akkor voltam 4 hónapos, gigászi nagy kék szemekkel, és általánosságban full cukisággal. Finom volt, bár a gázsütőben mindig kiszáradt egy kicsit, ám nem is frissen kellett fogyasztani, hanem pár naposan. (Khmm, khmm, soha nem bírta ki szegény süti, hogy kellően megpuhuljon, túl hamar elfogyott… Tovább »

Íme egy újabb bögrés kreáció. Történt, hogy egy kissé nagyobb darab sütőtököt találtam venni, mint ami két tepsibe belefért volna, de eszem ágában sem volt a maradékot kidobni, még a kuciknak sem akarom odaadni. Mert ilyen gonosz, önző dög vagyok. 😀 (Pedig meg vannak számlálva a napjaik…)   A szemembe ötlött pakoláskor, hogy hoppá, hiszen… Tovább »

Hogy miért jó? Mert brutálisan finom, sütni sem kell hozzá, és lehetetlen elrontani. Hogy mire kell vigyázni vele? Az egyik alkotóelemére*, hogy ne legyen benne alkohol – nekünk volt, úgyhogy az éjszakai száguldozás kilőve. Mire még? A gyerekek nehogy a saját ágyukba varázsolják az egész tortát, mielőtt megennénk, mert onnan nehezebb összekaparni. Főleg, ha még… Tovább »

Gyerekkoromban a belvárosban volt az első gofris. A Centrum áruház alatt (Piac utca), bal oldalt, egy kis bódé-szerűségben. Mindig szerettem arrafele sétálni, mert ugyan nem volt rá pénzünk – nem vagyok milliomos csemete -, viszont már az illatért is megérte. Hát ezért készült. 🙂 Miért laktózmentes? És miért gofri? És miért isteni? Ráadásul hogyhogy olcsó… Tovább »

Az alábbi torta egy keverék abszolút mértékben, hisz innen is, onnan is vettem hozzá dolgokat. (A tyúkok alól is, a kerítés mellől a földből is, meg a konyhaszekrényből is. :D) Eredetileg másféle tortát akartam csinálni, de ez sikeredett belőle. Mivel a Picim szó szerint tetőtől talpig dugig van kiütéssel, “kénytelen” voltam száz százalékig laktózmentesre készíteni… Tovább »

Nem szépítem, a süti egyben nem túl bizalomgerjesztő. Konkrétan úgy néz ki, mint aminek a tetejére egy szétfolyt és megpörkölt agyat raktak. Ám ha beleharap az ember… valami isteni, mennyei ízkombináció bontakozik ki, amit elsőre nem is lehet beazonosítani, mi az, csak azt érzi a kóstoló, hogy még-még-méééég! Hogyan is született a süti? Csinálni akartam… Tovább »