Csirkére fájt a fogunk. A mélyhűtőben ott árválkodott egy csomag darált csirkemell, klasszikusat nem akartam csinálni belőle, és magamat ismervén biztosan összekeverném a holnap vásárolt darált csirkemellel – mert tuti venni fogok. A darált csirkemell egy olyan dolog, amit én a konyhai (fogyózós) alapfelszereltség közé sorolok, hisz nagyon sok dolgot lehet belőle elkészíteni: fasírt, rakott étel, stb., ráadásul… Tovább »
Gázos csirke
Csirkére fájt a fogunk. A mélyhűtőben ott árválkodott egy csomag darált csirkemell, klasszikusat nem akartam csinálni belőle, és magamat ismervén biztosan összekeverném a holnap vásárolt darált csirkemellel – mert tuti venni fogok. A darált csirkemell egy olyan dolog, amit én a konyhai (fogyózós) alapfelszereltség közé sorolok, hisz nagyon sok dolgot lehet belőle elkészíteni: fasírt, rakott étel, stb., ráadásul… Tovább »

Igazából azt kellene mondanom, hogy borzalmasan el lett rontva, hisz nem csípett egyáltalán. De mégsem mondhatom ezt, hisz ilyen rekordsebességgel soha nem ettek még a lányaim húst, mint ezt. Rájuk jött ugyanis a “nem-eszek-húúúúúst!” hisztéria, de ezt valamiért tömték befele. Na jó, nekem is ízlett! 😉 🙂 “Csípős” csirke Hozzávalók: 10 db csirkeszárny 3 db…
Mivel apa nem engedett hazamenni ünnepelni a szülinapomat (ünnepi ebéd előkészítve otthon a hűtőben, a tortám is), délután meg odaröffent, hogy “na látom, akkor nem eszünk ma sem”, ki kellett valamit találnom. Hatalmas nagy (kb. 2 kilós) karaj kiemelődött a mélyhűtőből, kiolvasztás funkció indul a mikróban (48 perc!), és adjadneki! 🙂 Na de a fenének van…
Miért zöldell? Mert elkapott a tavasz. Tudom, hogy kellene más féle dolgot is tenni a tányérra (pl. pirosat, sárgát, stb.), hogy nagyon jól nézzen ki, de most a zöldellés volt az a dolog, ami kellett. Persze nem vagyok tele friss zöldséggel, megfizetni nem tudom az összeset, ami bizonyítottan bio, lehetőleg magyar, és finom is. Valaki…
Az elfoglalt csirke azért elfoglalt, mert a csirkével ellentétben Dedóvó Házirobot – alias én – az, aki annyira el van foglalva, hogy nincs ideje például előfőzni-bepanírozni vagy fűszerezni-sütni, állandóan figyelni, stb., ergo annyira nem volt most időm semmire, hogy szó szerint összedobtam és alágyújtottam. Ehhez persze szükség van egy kuktára, ami azért manapság majdnem minden…
B.I.S. emlékére – nyugodj békében! 🙁 A hami éppen úgy állt, hogy a karaj kiolvasztva, kiklopfolva, amikor fellestem a fészbúkra, és áll-leesés. Meg döbbenet. Aztán a te jó ég, csak nem az történt, és pont azzal, akire gondolok?! De, bizony az. Tehát egy újabb, értelemetlen haláleset történt szeretett városomban. Bár nagyon ritka, hogy egy halál értelemmel…
Megint hirtelen-gyorsan kellett finomat alkotnom. Kezdek hozzászokni 😀 Csak most kivételesen tényleg éhesek voltak a vendégek. Szóval hűtőajtó ki, aztán fagyasztóajtó szintén (bizony, már ilyenem van! <3), és egy “Hűafrancba!” felkiáltás után már meg is született a terv a fejemben: nagyon gyors étek kell, ami laktató, zöldséges, húsos, tejfölös, rizses, és különleges. Mi más kihívás…
Az oldalast kivételesen időben kivettem a mélyhűtőből. Mégsem olvadt annyira gyorsan, mint elvártam tőle. Így hát a mikróban voltam kénytelen kiolvasztani teljesen. Aztán bepakoltam a tepsibe, de sehogy nem akarta megállni benne; kénytelen voltam darabolni. De legalább egy-egy falat husi lett belőle. Nem rossz azért ez a variáció sem, arra jutottam. Apa pedig amikor hazaugrott…
A múltkor megvett oldalas már nagyon meg akarta etetni magát. Látszott rajta! 🙂 Kiabált a hűtőből, hogy “Egyél meg! Egyél meg!” én pedig nem tudtam ellent mondani neki 😉 Úgyhogy favágás közben hússütésre adtam a fejemet. Utólag azt mondom, hogy igen, megérte azt a kemény 4 óra várakozást, mire elkészült, mert ennyire még nem volt…
Elővettem a mézet a szekrényből. Tudni kell, hogy én allergiás vagyok a mézre, de annyira, hogy mézezés után 20 percem van, hogy Calcimusccal tömjem magamat, különben a 112-es segélyhívó azonnali tárcsázása szükségeltetik. Szóval nagyon allergiás vagyok rá. De! Jön a tél, a karácsony, a fűszeres, gazdag ízű hamik tömkelege, tehát nekiállok. Ja, és ugyan várjuk…